A magyar ember és a zombi (dedikált példány)

Fülszöveg

„A tér, az idő, a cselekmény és az RMDSZ egységének követelményét mindig igyekeztem betartani" - humorizál egy interjújában a költő-politikus. Arról faggatták, miért nem alapított híveivel együtt egy másik erdélyi magyar pártot akkor, amikor - ahogy mondja - „bukaresti zsoldban álló politikai banditák" páratlan csalással megváltoztatták az őt elnökké választó kongresszus határozatát. Drámai műfajú szövegeit többnyire valóban a nevezetes, de már réges-rég nem kötelező drámai hármasegység jellemzi; kivételek persze vannak, például a Ki cserélte el a népet?, ahol a cselekmény a magyar történelem ezer éve alatt bontakozik ki.
De mitől drámai - vagy „drámás" - egy szöveg, egy történet, egy helyzet, egy konfliktus? A szerzőt láthatóan az érdekli, hogyan viselkednek a sorstársak: olyan emberek, akiknek fátuma összegubancolódott; akiket vak vagy éber végzetük egymáshoz láncolt egy lebontásra ítélt falu iskolájában, vagy egy hajón, vagy Jeruzsálemben, vagy egy telefonfülkében, vagy csak amúgy általában a magyar nemzet kebelén belül.
A történések koreográfiája ettől kezdve és ettől válik drámaivá. Nem attól, hogy az epikus vagy lírai leírások helyett dialógusok hordozzák az üzenetet, hanem attól - írja a szerző -, hogy „életük tényeinek minősége, rendezettsége vagy rendezetlensége, értékeik, vágyaik, érzelmeik összeütközésbe kerülnek egymással. Ez legtöbbször valamilyen zárt térben történik, ami azt is jelenti: innen nem lehetséges megszökni. Akinek sikerült kijutnia a helyzetből: többé már az sem ugyanaz, mint aki azelőtt volt. Arról nem is szólva: valaki mindig ott marad benne, mint egy szerető szív egy leszögezett virágos ládában." Vissza