Szociológiai műszótár

Előszó

E szótárt is mint "A mai társadalom" c. művet, hézagpótlónak szánom. Nincs ma a világirodalomban oly mű, mely a szociológiai szakkifejezések értelmét röviden megadná. Sem az "Encyclopaedia of the social sciences" kötetsorozata, sem Spuillace "Dizionaro di sociologia"-ja, nem rögzítik le a szakkifejezések értelmét, illetve egy szó különböző jelentését. Sőt a műszavakat nem is törekedtek jól gyűjteni. Könyvek regisztereiben sincs ma használható gyűjtés. A közhasználatban pedig számos szó igen szétfolyó értelemben szerepel, ezen változtatni kell, hiszen a köznyelvben lépten-nyomon ily szavakra bukkanunk. Nagyarányú az a kár, mely a társadalom életére vonatkozó szavak laza használatával jár, nemcsak az elmélet körében, hanem a gyakorlati életben is. Nem fogják meg a szavak révén a dolgok lénygét, ellentéteket mesterségesen hoznak be a vitákba, homályos probléma-feltevések keletkeznek, zavaros cél-képzetek stb. Ezért elhatároztam, hogy az Egyetemi Társadalomtudományi Intézet néhány szorgalmasabb tagjával összegyűjtetem a régi és könyvemben felbukkanó főbb szavakat; több mint 2300 szó került össze. Nem lehetett az egész irodalomra kiterjeszteni, hiszen könyvem, melynek 2. második kiadásával jelenik meg e műszótár, a háború vihara közben készült, a műszótár pedig Budapest légitámadásait is megszenvedte. A műszótár így az első kísérlet, kiindulás, hogy máskor - jobb időkben - tovább építsen rajta az, aki vállalkozik erre. Az olvasó ne feledje, hogy nem lexikonról, és nem tudós "meghatározások" közléséről van szó, hanem arról, hogy minél rövidebben rátaláljunk egy szó jelentésének - vagy jelentéseinek lényegére. Ezrével rajzanak ma oly szólamok, melyeknek a legfelkészültebb szó-magyarázó sem tudja pontos jelentését megadni. Ezt a ma meglévő homályosságot sokszor jeleztük. Magában a szakirodalomban is sok a hiányosság: nem törekednek pontos, meghatározott és állandó szó-jelentésre, sőt teljesen megállapodott s leszögezett szó-jelentések nem a leggyakoribbak. Társadalom-filozófiai műszót elvileg keveset vettem fel, éppúgy, mint általában filozófiai, államtani és közgazdasági műszót is. Kissé többet a nálunk ismeretlen "viszonytanból". Nincs a műszótárban társadalom-politikai, sem lélektani szógyűjtés; csak egyes, homályos esetekre történik utalás, amelyek alulírottnak sajátos álláspontját megvílágítják ott, ahol épp mellőzetlen. Didaktikai célja is van a műszótárnak: az hogy társadalomvizsgáló rábukkanjon feldolgozandó témákra. Alig egy tizede a kérdéseknek van jó szakmunkában kidolgozva, rengeteg a teendő. A XIX. század individualista-polgári kultúrája csodálatosan érzéketlen volt a szociális kérdések felkarolása, sőt csupán elméleti feltárása iránt is. Ma ez már lehetetlen. A legsürgősebb szempontok tekintetbevételére néha csak utal a műszótár egy-egy szava. Irodalomra csak egész kivételesen, hiszen helyünk a közlésre nagyon kevés volt. Ezért szűkszavúak, néha csak felsorolásszerrűek, az egyes szómagyarázatok. A szakember érezni fogja, mennyi munka, több évtized, van amögött, amidőn itt "csak" különböztetünk egy szó több jelentése özött avagy "csak" rövid pár szóval állsát foglalunk valamely, évtizedek óta homályos, vagy vitás kérdésben. Itt természetesen indokolásnak helye nincs és nem is lehet. Több, mint negyedszázad alatt annyit publikálta, hogy az olvasó megengedi most "csak" végeredményt közlök. Végeredményt? Ezt a szociogiában ma - mindenütt - bajos lesz elmondani. De ami ma lezárható, lezártam. Bírálóimat arra kérem, hogy ha hiányokat fedeznek fel, közöljék velem, és igyekezzenek arra hatni, hogy egy nagyobb munkaszerveezt vegye kezébe a dolgot, ha fenyeget is az a veszély, hogy egy szervezet felfogása nem lenne egységes, Lalande francia filozófiai szótára itt valóban jó mintakép lehet. Sajnos, szociológiai téren, ily munkaközösség ma alig képzelhető el. Egy ember munkája pedig nem lehet elég. Vissza