Előszó
A tudományt a megismerés egyéb módjaitól az különbözteti meg, hogy megfigyeléseit módszeresen teszi, s törekszik arra, hogy a megfigyelés eredménye független legyen a megfigyelő személyétől. Tegyük fel, hogy meg akarjuk állapítani, melyik a vidámabb nép, a dánok vagy az olaszok. Mindannyiunknak vannak elképzelései arról, hogy milyenek is az olaszok vagy a dánok, noha szép számmal akadnak közöttünk olyanok, akik nem találkoztak még olaszokkal vagy dánokkal, esetleg egyikkel sem. Képzeljük el, hogy egy kávéházban végre ráakadunk egy nagyon vidám, az asztalt csapkodva nevető dán társaságra, s mi magunk igencsak rossz kedvűek vagyunk. Valószínű, hogy inkább azt a megállapítást tesszük, milyen hangos emberekkel is van dolgunk, s nem azt, hogy milyen vidámak ezek a dánok. Ám ha barátunk, aki éppen kicsattanó jókedvében van és szintén benyit az említett presszóba, talán egészen másként fog vélekedni a vidám dán társaságról.
A hétköznapi megfigyelőnek nem jut eszébe az, hogy rejtett kamerával esetleg megfigyeljen tíz dán és tíz olasz fiatalembert, s stopperórával mérje azt az időt, amit mosolygással töltöttek. S ezt tenné, - abban a hitben, hogy eleget tett a tudományos megfigyelés szabályainak - számtalan hibát elkövetne: esetleg kihagyná vizsgálatából a dán és az olasz időseket, netalántán a tíz olasz fiatalt egy gyászmenetben, míg a 10 dánt egy vígjáték megtekintése közben figyelné meg. És egyáltalán (visszatérve eredeti problémánkhoz), mi a biztosítéka annak, hogy a vidámság a mosollyal eltöltött percekkel-másodpercekkel mérhetővé tehető?
„Általában nagyon felületesen, sokszor öntudatlanul figyeljük meg a dolgokat az életben. Idézze fel például az Olvasó azt a személyt, akivel ma utoljára beszélt. Milyen cipőben volt? Volt egyáltalán rajta cipő? (...) Párizsban faragatlan idegenekkel akadván össze, talán arra a megállapításra jutunk, hogy a francia faragatlan népség, pedig, akik megsértették, valójában német turisták voltak. A tudományos megfigyelés a rendszertelen, esetleges hétköznapi megismeréssel ellentétben tudatos tevékenység." - olvashatjuk Babbie könyvében.
Megfigyelési pontatlanságainkon túl hétköznapi szemlélődésünkre jellemző a túláltalánosítás és a szelektív érzékelés: „tegyük fel, hogy egyszer Önt becsapta egy boltos, aki - esetleg - zsidó volt. Ebből az egy esetből Ön levonta volna a tanulságot: a zsidó boltosok általában nem becsületesek. Ha ez így volna, akkor ezután feltehetőleg különös figyelmet fordítana más zsidó kereskedők helytelen cselekedeteire, ugyanakkor valószínűleg elkerülnék a figyelmét a becsületes zsidó, valamint a nem becsületes nem zsidó kereskedők."
Vissza