Szociológia középiskolásoknak

Előszó

Embernek születni biológiai esemény, emberré válni társadalmi folyamat. Mivoltunk a társas környezettel való kapcsolatban alakul ki, ez formálja meg értelmünket, fogalmi rendszerünket. így a társadalmat csak úgy vizsgálhatjuk, hogy a megismerésére szolgáló gondolati eszközöket maga a vizsgálandó oltotta belénk. E tekintetben más tudományoknak könnyebb lehet a dolga. Például értelmünk nem független az ágybéli biokémiai és atomi folyamatoktól sem. Az atomfizikusnak rendszerint mégsem kell számításba vennie, hogy a fejében járó gondolatokat olyan részecskék folyamatai hordozzák, amelyek megismerésével éppen foglalatoskodik. Szociológiai kutatásaink során nem lehetünk "objektív" kívülállók, mivel észlelésünk és értelmünk a társadalmi környezetre vonatkozó tapasztalatainkkal van telítve. A vizsgálandó jelenségeknek magunk is részesei vagyunk. A természetbúvár csipeszével az orra elé emelheti a tarka bogarat. Sikerülhet-e társas világunkat hasonló módon, magunktól eltartva szemügyre venni, hogy észrevehetővé váljanak addig nem tudatosult jellemzői?
A témaválasztásban, a kutatási módszerek kialakításában már jelen van ítéletünk, például abban, hogy mit emelünk ki lényegesként, és mit nem. De eleve hatnak ránk az anyanyelvünk kifejezéseiben megbúvó értékelések is. A nyelv a beszélő közösség gondolkodásmódjának átörökítésében szavainak jellegével is részt vesz. Fogalmaink elfogultak - tán nem véletlen a "fog" alak közös előfordulása, értelmünknek fogódzóra van szüksége, és ez részben a nyelvben felhalmozódó közös élményanyag. Nyelvünk beállítottságokkal átitatott volta és gondolkodásra való képességünk egy tőről fakad. Az értékelésmentes nyelvre vágyó személy olyan, mint a lovas, aki azon bánkódik, hogy lova "valamilyen": vagy barna, vagy deres, vagy tüzes, vagy kezes, noha ö a tulajdonság nélküli lovon kívánna ülni. Ahogy mindennek a következménye a szociológiában megfogalmazódik: nem képzelhető el "értékmentes tudomány". Vissza