Előszó
A zsidó-keresztény kultúrkörre jellemző az ember, a felebarát segítő szeretete (Lev 19,11-18.). Kultúránk világában szinte mindenki ismeri Jézus példázatát az irgalmas szamaritánusról (Lk 10,27-37.), aki az ismeretlenen önzetlenül segít. A jézusi utasítás pedig így hangzik: „Menj és tégy te is hasonlóképpen!" Ebben az értelemben mondja Szabó Magda, az Európai Tudományos Akadémia tagja és sokaktól rajongott írónk: „Az a 11. parancs, amit a másik emberért teszünk!" Legnagyobb erényként a szeretetet említi a Biblia a „Szeretet Himnuszában" (lKor 13,1-13.). Ebből kell fakadnia minden emberi tevékenységünknek. Elgondolkodtatóak a himnusz bevezető szavai: „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek." A szeretet tehát a megszorult ember segítését jelenti. Ebben az értelemben fogalmaz az „év embere", Simon Pánek: "Ha valami nincs rendben, kötelességünk, hogy helyrehozzuk. Józanul mérlegeljük a problémákat. Idealisták vagyunk, mert őszintén hiszünk abban, hogy változtathatunk a dolgokon".
G. Caplan (Berényi, 1994.8-12.) a család 9 támogató funkcióját említi: (1) összegyűjti és terjeszti a világra vonatkozó információkat, (2) visszajelez és utat mutat, (3) formálja a világképet és életfilozófiát, (4) a problémák megoldása közben eligazít, (5) kérés nélkül gyakorlati és konkrét segítséget nyújt, (6) pihentet és regenerál, (7) véleményt mond és ellenőriz, (8) támogatja tagjai identitásának kialakítását, (9) fokozza érzelmi teherbírásukat. Ezeket a célkitűzéseket tartja szem előtt a segítő szakember is: segít, ahol csak lehet és úgy, amint lehetséges! Legyen az pusztán tűzoltó munka (éhezőnek enni adni, beteget gyógykezelni stb.) vagy szervezett szociális tevékenység, amikor végleges megoldások felé segítjük klienseinket (munkanélkülinek munkát biztosítunk pl.).
A segítő kapcsolat három szintjét különböztetjük meg: 1. A kivizsgálás (exploráció), miközben felmérjük a problémát, keressük a lehetséges (alternatív) megoldásokat és tervezzük a kiutat. 2. A célirányultság (finalitás) szakaszában beépítjük a célokat és keressük megvalósulási lehetőségeiket (önismerettel, személyi hatékonyság érzésének növelésével, érzések és válaszok kimunkálásával, a kliens kíséretével, önmagunk bevetésével). 3. A kapcsolat lezárása (finalizálás) során befejezzük a kliens rendszeres kísérését, meghatározzuk az utógondozás lehetőségeit.
Vissza