Szobrok az esőnek

Fülszöveg

"Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a legmelegebb támogató sorokkal tudom ajánlani Dukay Nagy Ádám első verseskötetét.
A legfontosabb érvem a megjelentés mellett az, hogy a költő régen túllépett az első kötetesekre jellemző hangpróbákon. Világában követhetőek azok a kristályosodási pontok, ahol élet és költészet, esztétika és a mindennapok kényszerítő gyakorlata találkozik, avagy elválik egymástól.
Költészetében föllelhetők a szabadabb formakezelésnek, az avantgarde-hangoltságnak azok az elemei, melyek mind a megmutatkozásban, mind a rejtőzködésben fontos szerepet játszhatnak jelenlegi, illetve a most alakuló szemléletében. Mégsem állíthatjuk róla, hogy avantgarde alkotó, hiszen ezek az elemek nem költészetének céljaiként, sokkal inkább a tágítható eszköztár elemeiként kezelendőek."
"Dukay Nagy tehát nem mond le a magyar költészetnek arról a lehetőségéről, hogy az esztétikai érvényesség mellett a kimondás hitelét is jelentse az olvasónak.
Meglepően kevés a kötetbe szánt versek száma. Ezt természetesen írhatnánk az alkotó ritka megszólalásainak a számlájára, ráfoghatnánk a grafikákkal megférésre is. De nem hiszem, hogy igazából erről lenne szó. A Szobrok az esőnek kötet összefüggő ciklus, nagy lélegzetű felszakadás, egyetlen indulat vagy életérzés inkarnálódása."

Zalán Tibor

"A kötetből kirajzolódó életérzés és szemlélet valószínűsíthetően a fiatalok több mai évjáratára is jellemző. Zavaró mozzanatokkal tűzdelt nosztalgia a gyermekkor nem is olyan felhőtlen világa iránt, miközben a kaotikus jelenben nem találni valódi fogódzókat. Ha csak azt nem, hogy a világértelmezés kényszere a versírás féle löki a lírai szubjektumot. A költői én önmeghatározása azonban nem annyira analitikus, mint inkább elégikus. Ez teremti meg a kötet élményvilágának egységét, amit hangulati egységnek is nevezhetnénk. Ebben az értelemben is tipikus első kötetről van szó, hiszen az első kötetesek egyik reménykeltő változatát testesíti meg.
Ezt az érzelmi-hangulati egységet erősíti, sőt, fokozza Karácsony Attila - generációs társ - grafikai anyaga. Ezek a lapok finoman illeszkednek a versek közé, a költőtárs megértéséről tanúskodnak. Nem tolakodóan, nem harsányan, mégis ihletetten. Minden bizonnyal önálló kiállításon is szerepelhetnének, anélkül, hogy tudnánk az ihlet forrását. Karácsony azonban induló művészként, a barátság jegyében, mint illusztrátor, az alázatot is ismeri. Két fiatal ember napjainkbéli indulásánál ilyen harmonikus együttműködés esetében még a jövőre is reménnyel gondolhattunk. Az ő jövőjükre."

Laczkó Pál Vissza