Szobrászok, festők, grafikusok Dömösön

Előszó

Nem tudom, hogy azok, akik a tíz évvel ezelőtt alapított Dömösi Galéria emblémájául nemzeti művészetünk egyik legrégibb emlékét, a XI. század elején faragott híres dömösi oszlopfőt választották, a döntés idején elgondolkoztak-e a faragvány ismeretlen mesterének kőbe foglalt üzenetén, vagy éppen annak titokzatossága volt választásuk indítéka, de tény, hogy e szimbólum nem csupán arra alkalmas, hogy a Galériát jelképezze, hanem arra is, hogy Dömöst, a pilisi táj történelmi szerepét, továbbá a művészetet magát és annak történelmi sorsát is kifejezze ...
A Dömösön lezajló - gyakran tragikus - történelmi események ábrázolásai már a krónikák lapjain is szemlélhetőek, de a mai értelemben vett képzőművészeti ábrázolások csak a múlt századtól ismeretesek. Heinrich Hummitzsch német mester 1840 körül alkotja meg Dömös madártávlatú képét, majd Keleti Gusztáv ad összlátképet a dömösi tájról egy 1867-ben készített fametszetén. Demjén Zoltán 1890-ben festményt készített a dömösi prépostság romjairól. Krutsay Ferencnek három 1910 körüli dömösi témájú festménye van a születőben lévő helytörténeti múzeum gyűjteményében. A századforduló tájékán Kernstok Károly Kisorosziban letelepedett sógorától Dömösre tette át nyári alkotóhelyét és példáját évről évre több művész követte. Így nyaranta kisebb művésztelep alakult körülötte, melynek tagjai közül feltétlenül meg kell említenünk Krutsay Ferenc, Glatter Gyula és Poll Hugó nevét, kinek dömösi témájú szép pasztelljei többnyire külföldre kerültek. A valóságos művésztelep azonban 1906-ban, Krutsay Ferenc festőművész Dömösre településével valósult meg, hiszen ő volt az első művész, aki állandó tartózkodási helyéül választotta a községet. Ez a táj lett ihletője a magának lakhelyet ugyancsak itt választó Glatter Gyulának is. Pásztor János, neves szobrászművészünk, a budapesti II. Rákóczi Ferenc lovasszobor alkotója pedig műtermet épített magának Dömösön. Vissza