Szobrászok a gödöllői művésztelepen

Előszó

A gödöllői művésztelepet bemutató tárlatokon mindig szerepeltek szobrok, de a hosszabb-rövidebb ideig ott élő szobrászok munkásságáról még nem készült áttekintés. Kiállításunkkal ehhez szeretnénk megtenni az első lépést abban a reményben, hogy sikerül felhívni a figyelmet erre a művészeti ágra is, és újabb adatok, művek kerülnek majd elő. Erre azért is szükség lenne, mert nagyon keveset tudunk a művésztelephez kapcsolódó szobrászati tevékenységről. A szakirodalomban többször felbukkan az az állítás, hogy Gödöllőn szobrászműhely, sőt iskola is működött, mégpedig egymásnak ellentmondóan, különböző nevekhez kötve. Tekintve, hogy forráshivatkozás sehol sem szerepel, ezeket az állításokat fenntartással kell fogadnunk. Egyelőre nincs hiteles nyoma annak, hogy a szövőműhelyhez valamelyest is hasonló, a szó gyakorlati értelmében létező szobrászműhely és szobrászati oktatás lett volna Gödöllőn, de a telep művészei közül többen is készítettek plasztikákat. Ez érthető, hiszen a festők akadémiai oktatásához eleve hozzátartozott bizonyos szobrászati képzés is. Körösfői-Kriesch Aladár első mintázási kísérletei is még a Mintarajziskolához kapcsolódnak. Ő élete végéig készített szobrokat, de nem tartotta magát szobrásznak.
A gödöllőiekhez hagyományosan két szobrász munkásságát kötjük: Moiret Ödönét és Sidló Ferencét. Moiret csak egy rövid időt töltött Gödöllőn, Sidló viszont éveken át ott élt, és feltehetően ott is dolgozott. A gödöllői szellemiség mindkettejük művészetét alapvetően befolyásolta. Ha a gödöllői művésztelepet úgy értelmezzük, mint egy összművészeti szellemi műhelyt, akkor abban a szobrászatnak feltétlenül helye van, mert szobrászok is kaptak tőle inspirációt. Körösfői személyiségének kisugárzásáról nagyon szépen emlékezett meg Beck Ö. Fülöp, és a művésztelep vonzása feltehetően másokra is hathatott, így például a finn szobrászra, Yrjö Liipolára, aki szintén kapcsolatban volt a gödöllőiekkel. Vissza