Szóbeliség és írásbeliség

Előszó

„A Homérosztól Platónig terjedő időszak során az információtárolás megváltozott", írja Eric A. Havelock a Preface to Plato előszavában. „Az információ írottá-alfabetikussá vált, s ennek megfelelően a szem vette át a fül vonatkozó szerepét. Az írásbeliség következményei a maguk teljességében a hellenizmus korára értek be, amikorra a görögök mintegy folyékonyan kezdték beszélni a fogalmi gondolkodás nyelvét, s annak szókincse többé-kevésbé egyöntetűvé szilárdult. Platón ezen forradalom közepette élt - hirdette és prófétája lett." A cselekedetek, történések - az igék, jelzők és határozók - mozgalmas-ritmikus szóbeli szintaxisát az elvont főnevek és elvont-időtlen összefüggések szintaxisa váltja fel, a beszédet eseményként átélő hallgató helyére az írott nyelvet distanciával szemlélő, a platóni „formákat" - ideákat -, a dekontextualizált szavak jelentését s a jelentések kölcsönös viszonyait átlátni képes reflektáló elme, tudniillik az olvasó lép.
A szóbeli emlékezet és fogalmazásmód jellegzetességeit illetően Havelock - magától értetődően - Milman Parrynek a húszas-harmincas években publikált Homérosz-tanulmányaihoz nyúl vissza, ám Parry felismerését filozófiai szintre emeli és kétségkívül radikalizálja. „Az orális megfogalmazásra jellemző, formulákból építkező stílus", írja, „nem csupán bizonyos verbális és metrikus szokásokat képviselt, hanem egyfajta gondolkodásmódot vagy szellemi állapotot is." Vissza