Kísérleti nyúlorr

Fülszöveg

Nem könnyű egy nyúlorral. Egy sasorr az hasítja a levegőt, egy nyúlorr szívja. Szimatol, megriad, körbejár, elakad, újrakezdi. Rém érzékeny, ebből következően bizonytalan. A világ nyúlorrnézetből folytonos habzás, gazdaság, szodé csoda, minden sokféleképpen lehet, persze utóbb egyféleképpen alakul, naná, ezt a nyúlorr a rákoppintásokból pontosan tudja. Minden kísérlet fáj, csak a nemkísérlet fájna jobban.
Ezek jó versek. Persze, mi a jó vers, illetve kinek mi? Nekem tetszenek. Például azért, mert szerzőjük a verstől kapja az öntudatát, és nem a fennen hasító öntudatától reméli a verset. Például azért, mert mélyen, egyre pontosabban tud és mutat meg valamit az eredendő bizonytalanságból, mondhatnám, korszerűtlenül bizonytalan, erről viszont rendes szakmai bizotonsággal képes beszélni. És nem a levegőbe, noha - mindennapi szcénák ürügyén - nehéz tárgyakról van szó, nevezetesen a költői ének, legalábbis én kialakulásáról, arról, hogy milyen nehéz ezzel a figurával, ezzel az énésnemén alakkal bármit is kezdeni, illetve nem kezdeni.
Eszközei élesek, finomak, arányérzéke jó, nem hord föül több anyagot, mint amennyit ez az én pillanatnyilag elbír. Mint amennyit elbír a vers, ami ettől a belátástól aztán roppant teherbírónak is bizonyul. Már nem átlátszó, még nem áthatolhatatlan. Áttetsző. Tulajdonképpen ilyesmi a titok, ez az, amihez lehet és kell tanulni, de megtanulni nem lehet. Áttetszőnek lenni épp olyan nehéz és kockázatos, mint amilyen magától értetődő, de mégis csak ez volna a költészet, sűrített nyelv, mely elhordozza nyelven túli, nehezen mondható többletét.
Parti Nagy Lajos Vissza