Fülszöveg
A kilencvenes években bekövetkezett rendszerváltásig a huszadik századi magyar képzőművészet ismeretlen fejezeteit jelentették a trianoni döntés nyomán Magyarország határain kívül,
a szomszédos országokban élt és alkotó magyar képzőművészek életművei. Nemcsak a művészek
nem voltak, nem lehettek aktív részesei a magyar képzőművészeti életnek, de nélkülük képzőművészetünk szerves fejlődéséről sem beszélhetünk. A világháború után, majd a kádári kultúrpolitika 3T - azaz tiltott, tűrt, támogatott - kategóriái által sújtott művészek és művészettörténeti kutatások következtében a „legelfelejtettebbek" az 1918 után a szülőföldjükön -
Csehszlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia területén - maradt alkotó művészek.
A kiközösítés kettős volt: A közép-európai országok közös ideológiai eszméi alapján az egyes
országokban élő magyar alkotók életművei az adott többségi nemzet kultúrájában sem kaptak
helyet, sőt, gyakorlatilag 1918-tól nem tartoztak bele annak fejlődésvonalába. Ez a...
Tovább
Fülszöveg
A kilencvenes években bekövetkezett rendszerváltásig a huszadik századi magyar képzőművészet ismeretlen fejezeteit jelentették a trianoni döntés nyomán Magyarország határain kívül,
a szomszédos országokban élt és alkotó magyar képzőművészek életművei. Nemcsak a művészek
nem voltak, nem lehettek aktív részesei a magyar képzőművészeti életnek, de nélkülük képzőművészetünk szerves fejlődéséről sem beszélhetünk. A világháború után, majd a kádári kultúrpolitika 3T - azaz tiltott, tűrt, támogatott - kategóriái által sújtott művészek és művészettörténeti kutatások következtében a „legelfelejtettebbek" az 1918 után a szülőföldjükön -
Csehszlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia területén - maradt alkotó művészek.
A kiközösítés kettős volt: A közép-európai országok közös ideológiai eszméi alapján az egyes
országokban élő magyar alkotók életművei az adott többségi nemzet kultúrájában sem kaptak
helyet, sőt, gyakorlatilag 1918-tól nem tartoztak bele annak fejlődésvonalába. Ez a többszörös kivetettség eredményezte, hogy képzőművészetünk szerves kapcsolatait más művészetekkel (szlovák, cseh, román, orosz, ukrán, horvát) sem sikerült feltárnunk és meghatároznunk. És ez a megállapítás kölcsönös.
A Szlovákiai magyar könyvművészet 1918-1945 című kötetünk e súlyos adósságnak a törlesztéséhez kíván hozzájárulni és a hosszú évtizedeken át lassan alig pótolható szálakat „felszedni".
Feladatunknak tekintettük, hogy a kötet oldalain megörökítsük azokat a szlovákiai magyar
képzőművészeket, akik közül számosan kiállítások hiányában csupán a könyvek illusztrálásán keresztül tudtak bemutatkozni a közönségnek. A könyv először tárgyalja átfogóan és egyben részletekbe menően a szlovákiai magyar könyvművészet jellemző vonásait és közép-európai összefüggéseit, miközben a téma „hátterében" kirajzolódik a szlovákiai magyarság magára találása,
önszerveződésének folyamata is.
Vissza