Szlovák és Magyar Tannyelvű Gimnázium emlékkönyv

Előszó

Részlet:
"A Szó, amely Isten, redőiben őrzi az emberi nem történetét az első naptól fogva, s minden nép történetét annak nyelvében, olyan bizonyossággal s oly cáfolhatatlanul, hogy zavarba ejti a járatlanokat és tudósokat egyaránt."
Jean Pierre

"Érsekújvár az elmúlt évben, 1991-ben ünnepelte várossá válásának 300. évfordulóját. Széchenyi György, esztergomi érsek 1691. október 29-én kelt adománylevelében városi kiváltságjogokat adományozott a településnek.
A 19. században a Kis-Alföld szivében fekvő mezóváros gyors ütemű fejlődésnek indult, az iparosodás és a polgárosodás útjára lépett. A lakosság részérói hamarosan felmerült az az igény, hogy a város ne csak gazdaságilag és közigazgatásilag, de szellemi tekintetben is meghatározó jelentőségű települése legyen a termékeny, sík vidéknek. Ezért már a múlt század harmincas éveiben nagyarányú mozgalom indult meg a polgárság körében egy kisebb tanoda létesítésére, amelyet a helyi polgárok gyermekein kívül a környék műveltség után vágyó fiataljai is látogathatnának. A mozgalom élére egy érsekújvári tanító, Zibriny (Zsibrényi) József állt, akinek 1830-ban sikerült a város honatyáit rávennie, hogy az akkor már düledező elemi iskola helyett felépítendő' új iskolaépületben az elemi osztályokon kívül a leendő gimnázium is helyet kapjon. A városban gyűjtés indult, melynek eredményeként 1832-ben magához az uralkodóhoz, V. Ferdinándhoz fordult a város, s kérte a gimnázium megnyitásának engedélyezését. Kérvényüket 1833-ban és 1834-ben is megismételték, de eredmény nélkül, ezért a város polgársága és vezetősége reményét vesztve lemondott tervéről. Hatéves hallgatás után a város újra kezdeményezte az ügyet, amely elől már Ferdinánd sem zárkózhatott el. Időközben a város újabb gyűjtéssel és kölcsönökkel a gimnázium alaptőkéjét olyan tekintélyes összegre növelte, hogy az iskola fenntartása sem az államot, sem a tanulmányi és vallási alapot nem terhelte meg. így az 1840 áprilisában az országgyűléshez küldött leiratában Ferdinánd hozzájárult a kérés teljesítéséhez. A bécsi Királyi Kancellária azonban a hivatalos engedélyt csak 1842. március 19-én adta ki, akkor is csak a város sürgetésére. A gimnázium 1842 októberében nyitotta meg kapuit a tudásra vágyó fiatalok előtt a város polgárságának nagy örömére. A tanítás latin nyelven indult meg, de 1844-ben az ismert országgyűlési határozat értelmében magyar lett a tanítási nyelv. Az oktatást a ferencesrendi papok biztosították.
1851-1861 között szünetelt a tanítás, mivel az osztálytanításról szűkös anyagiak miatt képtelenek voltak átállni a szaktanításra, melyet viszont az új tanterv előírt. Az 1883-as iskolatörvény értelmében a középiskolai tanároktól meg kellett követelni a főiskolai képzettséget. Az addig oktató ferences atyák nem rendelkeztek ilyen képesítéssel, ezért 1886-tól már világi tanárok oktattak az intézetben. A világi tanárok alkalmazásával azonban sem az iskola szellemében sem a tanítás menetében és módjában nem történt különösebb változás. Továbbra is mint községi katolikus algimnázium szerepelt az intézet, amely fokozatosan kezdett kinőni szűk keretei közül, és vidékről is vonzotta magához a tanulni vágyó fiatalokat." Vissza