Helyismereti Almanach 2006

Előszó

Hálás dolog előszót írni egy olyan kötet elé, amely - reményeink szerint - egy induló sorozat első kötete. Ugyanakkor hálátlan is, mert nem tudjuk, mit hoz a jövő: fenn tudjuk-e majd tartani a rendszeres évi megjelenést akár az anyagi lehetőségek, akár pedig a potenciális szerzők hozzáállásának függvényében. Mert mindenekelőtt e két tényező az, ami sokunk régi álmának beteljesülését lehetővé teszi, illetve döntően befolyásolja. Mert régi elképzelésről van szó: ki tudja már, kinek (kiknek) a fejében és mikor pattant ki (valójában ez egy időről időre felmerülő ötlet), de ez talán most nem is fontos, hanem inkább egy olyan igény folytonos meglétét tapasztaljuk, amelyet - úgy véljük - végső ideje kielégíteni. Az 1960-as években egy olyan helytörténet-kutató műhelymunka bontakozott ki Zentán, amire máig joggal vagyunk büszkék. Aztán különféle okok miatt ez a műhely mind fizikailag (egyes kutatók-szerzők elhalálozása miatt), mind pedig szellemileg fokozatosan „kiürült". Igaz, hogy egyrészt az inercia, másrészt pedig a szerzők, illetve az olvasók helytörténet iránti érdeklődése nem csökkent, sőt fokozódott. Igaz, hogy a Monográfia füzetek azóta is folyamatosan megjelennek; mi több, külsőre és talán tartalmilag is „szakszerűbbek". És az is igaz, hogy megjelent Zenta monográfiájának első kötete, és készülőben van a második is, de... Tény, hogy a helytörténet-kutatás Zentán teljesen individualizálódott, a kutatók közötti kapcsolat elég laza, s leginkább akkor tudunk meg valamit egymás munkájáról, ha az már nyomdakész állapotba kerül.
Egyáltalán nem valami „kutatószövetkezetről" álmodunk, ahol a munka bármilyen fokú kontroll alatt áll (a Dudás-kör első évei talán ilyen légkört idéznek). Nem akarjuk visszasírni a „régi szép idők"-et sem. Vissza