Szkíta örökség

Előszó

Az észak-kínai hun-származék Li Po-szo elmondja, hogy Kínából elmenekülve az USA-ban ismerte meg magyar feleségét, majd a szkíta hagyományokat, amelynek következtében alapvetően megváltozott a történelemről és értékrendről alkotott véleménye.
Ma az indiai hagyomány szerint a „Káli-júga", a Sötétség Korát éljük, amikor haldoklik a Nap, a Teljesség Jelképe. Vagyis korunk embere számára haldoklik a Teljesség, Szellem, a Kultúra, következésképp a Civilizáció maga. E könyv tehát a Teljesség Halála elleni sikoly.
Azaz egy Vízöntőkori Hunnsikoly.
Egy kétségbeesett Üvöltés. Egy Requiem a Teljességért, az Emberi Megmaradásért és Kiteljesedésért, amely az összefüggések rendszerét szinte reménytelen kétségbeeséssel próbálja más szempontból bemutatni, mint a jelenünket meghatározó tendenciák. Az őskultúrák egynémelyikében aki meghal, az a Fénybe vagy a Napba száll, amely a Beteljesedés, a Totalitás szimbóluma. A Fény Hona, a Menny a Végcél, minden ember Végcélja, ahol a Sötétség Erői végképp legyőzetnek, ahol az Igazság, Világosság az Úr. Ott nincs kicsi nyes számítgatás és olcsó önzés, csak Harmónia. Az ember jószándékainak végső megtestesülése, minden Jobbító, Kreatív szándék Végcélja az a Menny, amely végeredményben bennünk van. Az Élet Célja nem egyéb, mint az ehhez vezető Út korlátainak meghaladása, valamint a Menny fokozatos megvalósítása bennünk és környezetünkben. Amit Kultúrának nevezünk tulajdonképpen nem más, mint ezen Cél realizációja bennünk, és amit Civilizációnak, az pedig annak segítése, hogy ez minél tágabb körökben válhasson általánosabbá.
Egész életemben ezt szerettem volna szolgálni és ennek megvalósításához minél hatékonyabban hozzájárulni. Úgy tűnik: sikertelenül. Mire e sorokat olvasod kedves olvasó, e sikertelen életnek önszándékból és önkezemmel vetek véget - megtérve az Igazság és Harmónia Honába. Vissza