Merülő Monró

Fülszöveg

Szkárosi Endre, a folyamatosan és intenzíven dolgozó költő, ritkán jelentkezik
verskötettel. Legutóbb 1990-ben jelent meg a Galántai Györggyel közösen készített Szellőző Művek, amelyet Szkárosi műfajilag „költészetművészeti könyvmunkaiként határozott meg, s ennek tekinti a 16 év után most végre kézbe
vehető Merülő Monrót is.
Az eltelt időszakban a költő hazai és nemzetközi antológiákban, folyóiratokban, fesztiváleseményeken, kiállításokon szerepelt különböző típusú műveivel,
zenekarokkal koncertezett, s bocsátott ki hanghordozókat itthon és külföldön,
2002-ben pedig megjelent kiemelkedő hangköltészeti munkásságát reprezentáló cédéje, a szkárosicon.
A költészetet tehát mindig is művészetként felfogó Szkárosi a költői nyelv ki-
terjesztésének gyakorlatát folytatta az elmúlt években is: azt kutatja ma is, mire
képes a költő, ha megnyitja a nyelvben rejlő, abból kibontakoztatható, ám eddig
ismeretlen vagy föl nem használt tereket és energiákat.
Ebben a széles spektrumban mozog a Merülő Monró szöveg- és képtartalma is, a lírai verstől a konceptuális alkotásig, a többnyelvű költeménytől a szöveggrafikáig, a nyelvi és képi gesztusoktól a hangverskottákig. A mindezeket átható,
az esztétikai kompromisszumokat kerülő költői szellem koherens felelősségtudata adja e költészetművészeti könyvmunka újszerű egységét is.
Részlet egy interjúból:
„A költészet nemcsak irodalom, hanem művészet is - a nyelvé, és mindené, ami
a nyelvből levezethető: vagyis a hangé, a képi megjelenésé, a mozdulaté, a testé.
Így az írott versek felől teljesen természetesen jutottam el a térben létező nyelvek költészetéig. [ ] Ezért megyek tovább úgy, ahogy eddig mentem. Itthon,
külföldön, a levegőben. Nem látom értelmét, hogy olyat írjak, amit bármelyik
igényes költő - és elég sok van belőlük - meg tud csinálni. Ha teljesen őszinte
vagyok, olyat szeretnék mindig csinálni, amit ők - alkatuknál, szokásaiknál, érdekeiknél fogva - nem tudnak, nem akarnak vagy nem mernek megcsinálni." Vissza