Szívzűr (dedikált példány)

Fülszöveg

- Csodálatos voltál, kedvesem - suttogta elfúló hangon a miniszter, miközben hanyatt dőlt a széles pamlagon. - Igazán nagyszerű ez a kis előjáték.
- Örülök, hogy elégedett vagy - méltányolta a dicséretet Dolly, majd mindent leszórt magáról, ugyancsak elnyúlt a férfi mellett. - Ha ezt megtudnák a parlamentben - mondta kuncogva -, akkor leshetnéd a következményeket!
- Miért?... Azt hiszed, én vagyok az egyetlen, akinek szeretője van? - kérdezte költői humorral a honatya, miközben szuszogva lefejtette magáról a gyűrött selyeminget. - A parlament nem számít - tette hozzá röviden -, csak az asszony meg ne tudja!
- Végül is, igazad van - nyugtázta a kijelentést Dolly, majd érzékien simogatni kezdte az öregúr pocakját.
A boldog férfi felsóhajtott.
- Hát mondd!... Nem jobb nekem itt, mint egy plenáris ülésen?
Dolly hangosan elnevette magát.
- Úgy gondolom, sokan szeretnének a helyedben lenni.
- Azt meghiszem!... Főleg egy közös barátunk... Tudod, az államtitkár.
- Akinek egyszer piásan "átpasszoltál"? - kérdezte szemrehányóan Dolly. (Bár maga is tudta a helyes választ.)
- Jó, jó!... Bocsáss meg a történtekért! - mentegetőzött sietve a férfi. - De úgy emlékszem, kicsit te is benne voltál... S ha jól tudom, végül nagyon megérte neked.
- A Kanári-szigetekre gondolsz?
A miniszter bólintott.
- Na igen!... Befizetett húsz napra! - vágta rá ingerülten a nő. - És elhívott magával... Te úgysem viszel sehová, a családod miatt - toldotta meg cinikusan.
- Jól van, ne veszekedj már! - próbálta csillapítani a férfi, s engesztelően hozzátette: - Mire visszajöttöt a turnéról, elintézem neked az önálló szalont.
A nő boldogan felsikoltott. Rövid ujjongás után megint simogatni kezdte a honatya szőrös pocakját, majd - a kellő férfiasság láttán - újabb "mozgósító" indítványt tett: marokra fogta a "független jelöltet"... Vissza