Szívós

Előszó

Élvonalbeli művészeink beszélgetéseiből ütötte meg fülemet - még az elmúlt évezredben - a következő nyomatékos elismerés: "Szívósnak jó szeme van". Akkor még bölcsen titkolta a mester, szakmán belül és kívül, hogy maga is évtizedek óta küzd szellemi visszavonultságában a művészet kifejezési lehetőségeivel, keresi a sokféle új út közt az igazit. Aztán az elmúlt években robbant a géniusz, kirobbant a szellem a palackból. Országos nagy kiállításokon, a legszínvonalasabb művészi orgánumban egyidőtt irányult rá művészetértők és bírálók figyelme. Azóta hónapról hónapra egymást hajazó összefoglaló fő művek sora születik, hiszen itt nem érdemdús útkeresőről, tehetséges autodidakta festőről van szó, hanem életét a KEZDETEKTŐL MŰVÉSZI CÉLJAIRA IRÁNYZÓ BEÉRKEZETT, BEÉRETT AUTONÓM "NEMZETKÖZI MESTERRŐL". Az egy csapásra, meglepő biztonsággal egységesülő művek évtizedek koncentrált figyelmét, sokrétű világtapasztalatát rögzítik. Ezért a téma mindig summázó, kozmikus, egyszeri és lezárt. Szívóst félévszázadot meghaladó eddigi földi időzése egyre pezsgőbb, megrendítőbb létszerelemre gyújtja. Innen színeinek tubustól és mixeléstől független szuggesztív ereje, égő vibrálása és sugárzó súlyossága. Vérbeli festőként nem csak beleájul a gyönyörű színforma-felületekbe, hanem léttöbbletes teremtés-képletekként mozgósítja munkáit az emberi élet gazdagítására, jobbítására. Mert nagyon jól tudja azt, amit egyebekben Márai vallott, hogy a művészi hatás-hatalom jellem-kérdés. A nagyszerű, újszerű faktúraképzés - s Szívós e tekintetben is elsőrangú - semmit sem ér ama egyesítő isteni útmutatás nélkül, ami világosan kiolvasható a Szívós-opuszokból. Mi is ez a jellemző-jelentős üzenet? Körülbelül a következő: a világ egy titokzatos szellem-atya akaratának szépséges egésze, ránk bizatott (személytelenebbül: ránk van bízva), milliom rendet és rendkívüliséget emelhetünk ki, vehetünk észre, konstruálhatunk elementáris elemeiből, de csakis az összetartozás és a szeretet lelkületében. Így nyer érvényt terv-tereiben például a nád, mint halálraszánt törékenységünk és mindent túlélő örökkévalóság-virtuozitásunk ősanyaga. Ettől sugallatos kozmikus korongjainak, óceáni papirusz-relikviáinak, lángoló piramisainak, elévületlen évszakainak, totemisztikus királyainak, stáció-útjainak, hajnalodó hullámainak és feneketlen éjeinek, zengő erdőrengetegeinek bűvös kaleidoszkópja (amire ámulva utalt az Új Művészet). Szívós Jáns a mi Bak-jegyű, értékeit téli fagyok alá rejtő Kecskemét-talajunkban foganta. Vívta, mentette egészen idáig monumentális mondanivalóját. Tudta, hogy itt senki se lehet naggyá, akit nem a nagyvilág igazol. Ő, aki hosszú ideje "kívülről" szolgálta a Művészet Istennőt, most - úgyszólván - maga is gracilis-kharitikus bűbájokban lebbenti fel eme Madonna misztériumait. Kísérje Isten áldása és a szépségszomjas kortársak értő érdeklődése egyre elérhetetlenebb csúcsokra! Vissza