Előszó
Részlet a könyvből:
MEGJÖTT KARCSI!
Pompás, sötétbarna túrakocsi röpült a nyílegyenes sima úton. Utasai kedélyesen csevegtek, ügyet sem vetve a szép vidékre. Csak, mikor a nagy tölgyfánál...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
MEGJÖTT KARCSI!
Pompás, sötétbarna túrakocsi röpült a nyílegyenes sima úton. Utasai kedélyesen csevegtek, ügyet sem vetve a szép vidékre. Csak, mikor a nagy tölgyfánál kanyarba hajlott az út, kiáltott fel az idősebb utas:
- Nézd, drágám, ott van Louergue! De örül a szívem, hogy viszontláthatom. Ugy-e, gyönyörű kilátás? Nos, mit szólsz hozzá, Margitkám?
- Jaj, de szép!
Hamarosan végigsiklottak a nagy fasoron s pár perc múlva megálltak a kastély előtt.
Az idősebb hölgy kiugrott s máris felsietett a lépcsőkön. Margit lassan követte, egészen lebilincselte a gyönyörűszép kastély homlokzata.
A veranda óriási nagy fehér márványcsarnokba nyílott. A falakat tarka-barka virágpompában úszó girlandok díszítették. A zöld lombfüzérek oly sűrűn tele voltak tűzdelve sokszínes rózsával, hogy a terem valóságos rózsaligetnek is beillett volna. A küszöbön óriási lángvörös betűkkel ragyogott: éljen.
Margit elbűvölve állott meg a csodaszép festői látvány előtt s kíváncsian fordult anyjához:
- Anyukám, mit jelent ez?
Mielőtt a vendég kielégíthette volna gyermeke kíváncsiságát, kitárult a szemben levő nagy szárnyasajtó s fiatal, tizennyolc év körüli leány lépett ki rajta.
- Ah, Zsuzsikám! - kiáltott fel az asszony, kitárva karját.
Vissza