Szivárványos az ég alja

Előszó

Gyűjteményünk anyaga a bihari Sárrét falvaiban került felvételre az elmúlt években, több száz más dallammal egyetemben. E munkával kettős célunk volt: egyrészt közvetlen, gyors segítséget nyújtani fejlődő népdalköreinknek a helyi gyűjtések átadása, visszaadása folytán; másrészt az érdeklődő nagyközönség és a szakemberek elé tárni, számukra hozzáférhetővé tenni e táj legszebb dallamait, kiadvány formájában. E kiadvány elsősorban népszerűsítő célú; ez azonban használóját nem mentesíti a válogatás - sőt, adott esetben kisebb, praktikus célú kiigazítások - felelőssége alól.
A kötet első része (1-52. számig) régi-, illetve néhány ún. „vegyes osztályú" dallamot tartalmaz. Nagyrészt pásztor-, betyár- vagy rabénekek, balladák. Az egyes dallamtípusokból több változatot is közlünk. Például a 2-12. számig találja az olvasó a „Debrecennek van egy vize" dallam- és szövegváltozatait. Közülük is kiemelkedik a 4. sz. dal, mely még nagyrészt őrzi az Ecsedi István által 1927-ben megjelentetett pásztordal szövegének teljességét. (Lásd: Ecsedi-Bodnár: 99. oldal.) E dallamra éneklik ezen a környéken Fehér László balladáját is. Az itt közöltekből a darvasi változat (8. sz.) szövege emlékeztet leginkább a Bartók által 1918-ban Vésztőn gyűjtött balladára.
A dalok második, nagyobb részét (53-128. számig) az új stílusú, visszatérő szerkezetű dalok alkotják. Elrendezésükben sorzáró hangjaikat vettük figyelembe. Tartalmukat tekintve a kötet végén található szövegmutató igazítja el az olvasót. Közeli dallamváltozatok szövegeit egymástól csillaggal elválasztva egy-egy dallam alá csoportosítottuk. A könnyebb áttekintés kedvéért egymás mellett közlünk olyan dallam-párokat, melyek összehasonlítása során bepillanthatunk a változatképződés világába. (54-55. sz., 66-67. sz., 81-82. sz., 105-106. sz., 107-108. sz., 127-128. sz.)
Az új stílusra jellemző alkalmazkodó ritmust a 2., 3. stb. versszakban a szövegsorok felett, kis kottával jeleztük. A dalokat - az énekelhetőség határait figyelembe véve - c1-re transzponálva közöljük.
A nép nemcsak énekben-táncban, hanem egyéb szokásaiban is kívánta a zene, a ritmus jelenlétét. A Függelék dalai erre mutatnak néhány példát.
Gyűjteményünket ezúttal is Szűcs Sándor írása teszi értékesebbé, hangulatosabbá. Ma, amikor beszélt nyelvünkből, sajnálatos módon, egyre inkább kikopnak a színes, képszerű kifejezések, az ő elbeszélő stílusa üdítő példa lehet tájnyelvi kifejezések okos használatára.
A kötet végén zenei jegyzet, és mutatók adnak segítséget gyűjteményünk különböző szempontú használatához.
Köszönöm a sok segítséget, melyet gyűjtőútjaim során kaptam, köszönöm az énekesek készséges dalolását. Akiknek dalai helyhiány miatt e kötetbe nem kerülhettek bele, kell hogy tudják: az ő dalaikkal teljes csak e táj népzenei képe.
E helyen mondunk köszönetet dr. Sárosi Bálintnak, mindvégig nélkülözhetetlen szakmai tanácsaiért.
Szeretettel ajánljuk gyűjteményünket a népdalszerető olvasóknak. Vissza