Szivárványgömb/Szivárványgömb

Előszó

Részlet a könyvből:

"Nem figyeltek ránk. Elvesztünk, bizony elvesztünk mind a ketten, azaz csak én. Később anyu fűnek-fának mesélte a családban. Fanny csak irul-pirult, mert ebben az ártatian csínyben ő volt a hunyó. Vasárnap délelőtt már kiöltöztettek, hogy induljunk a templomba, a nagymisére. Amikor elkészültünk, fehér cipőben, ugyanolyan színű térdzokniban, rakott szoknyában, beültem szépen a kocsimba. Bár kinőttem már, de szerettem, ha tolnak, Fanny pedig azt szerette, ha engem tologathat. Játszottuk ezt akkor is, ha nem készültünk sehová. A templomba persze nem lehetett betolni a kocsit, de annál inkább beleültem. Fanny meg elindult velem, le a járdán, át az úton, a túloldalra, ahol elfogyott a kövezet, a házak is, az erdő peremén jártunk, előtte kis játszótér, hintával, forgóval, padokkal. Mégsem álltunk meg ott, tolt tovább, befelé a zöld homály mélyére, a fenyők közé, aztán már nem is tolt, otthagyott, és elkezdte a frissen hullott tobozokat szedegetni, pedig már egy nagy zacskóra valót őrzött otthon a játékszekrény tetején, anyu nagy bánatára, aki minden takarításnál megjegyezte, hogy a következő alkalommal úgyis kidobja az egészet." Vissza

Fülszöveg

"Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással" - Karinthy Frigyes bonmot-ja szerint. A Szivárvány gömb ilyen játékos regény, kétszer kezdődik és kétszer ér véget. Bármelyik elején el lehet kezdeni. Az első fél-regény elbeszélője egy vidéki színész, a második fél-szövegben megszólal a többi szereplő. Többféle nézőpont keveredik, mindenki hozzáteszi a történethez a saját verzióját, ám végül csak az olvasó kerül a teljes igazság birtokába.
Színházi regénynek meg erotikus kalandregénynek lehet olvasni, de ugyanakkor kudarc-regénynek is. A vágyak és ábrándok úgy foszlanak a semmibe, mint a színes szappanbuborékok, amit gyerekek fújnak a tavaszi szélbe. A negyvenes éveit taposó, a főváros és a vidék között ingázó, jobb sorsra érdemes színész hiába szeret bele a kisváros ártatlanul szexi tündérkéjébe, kapcsolatuknak nincs jövője. A lány pedig hiába ábrándozik egy másik, gazdagabb életről, a sors gúnyt űz belőle, csapdába csalja, és a semmibe sodorja, csak azért, mert az átlagosnál szebbnek született.
A Szivárvány gömb könnyű olvasmánynak tűnik, ám legmélyén kesernyés társadalmi és erkölcsi tapasztalatok munkálnak. Minden ízében mai történet; megmutatja az értelmiség elkurvulását és a legifjabb nemzedék beszűkült lehetőségeit. Hogy mégis valami reményt hordoz, azt a szerelem mindenhatóságába vetett hite szavatolja. Vissza