"Szív adja szívet szívesen...'

Fülszöveg

"Hol a vásár, itt a vásár, / nem az Obnál, a Zalánál..." Keresztury Dezső ezekkel a sorokkal állított örök emléket a hajdan oly híres egerszegi vásároknak, 1943-ban megjelent Zalai Vásár című vesében. A nem kevésbé nevezetes letenyei vásárok emlékezetét ezentúl ez a könyv, Dömőkné Iván Mária műve fogja őrizni. A költő is, a gyűjtő-helytörténész is ugyanarra törekedett: a lajstromos számbavételen túl a vásárok "lelkét" szerették volna megmutatni. Mert a vásár évszázadokon át a gazdasági élet ütőerejét jelentette: itt cseréltek gazdát a termények, állatok, ruházati cikkek, edények, szerszámok - itt vált pénzzé vagy más értékké hónapok, esztendők munkája. Itt cserélték ki híreiket, tapasztalataikat a messziről jött atyafiak; itt találtak párt maguknak az eladósorban lévő lányok, házasodó legények.
A munka gyümölcsének betakarítása természetes módon tette ünnepélyessé a hétköznapi adok-veszek hangulatát: a vásárok elmaradhatatlan kellékei voltak a vendéglők és lacikonyhák, a zenészek és mutatványosok, a gyerekenek a mrc, a felnőttnek a "dombi vinkó". Aki jó vásárt kötött, az örmében, aki rosszat, az bánatában mulatott. Aztán reggelre összesöpörték a szemetet, elhordták a baromállások szennyét - de a vásár élményét mindenki magába zárta, olyannyira, hogy az adatgyűjtő kérdéseire még évtizedek múlltán is frissen, nagy megjelenítő erővel tudták felidézni...
"Ez tán nem oly dús költészet, / de valóság, igaz élet..." - írta versében Keresztry Dezső; most hajdani életünk egy darabját tartjuk kezünkben, melynek vége a mába ér, mert ma is van vásár, vannak eladók, vannak vevők talán egyszer az ünnepi hangulat is visszatér. Vissza