Élni akarok I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
Egy nap elaludt benne az egyik sátán és fölkelt a másik.
Ez gyakran meg szokott történni. A sátánoknak sincs könnyű dolguk. Esztendők tellenek el, mire uj bűnt sarcolnak ki egy lélekből. Kemény talaj az emberi lélek. Nehéz felszántani. S ezer elvetett mag közül alig kel ki egy. Az élet tele van bűnökkel és mégis kevés a bűnös ember. Egy bűn is sok egy életre. A bűn a lélek legsulyosabb gyümölcse. Emberi tiltakozások és jajgatások közt jön a világra s alig lehet elviselni. De elveszíteni még nehezebb. Egyre nő, nehezedik s az ember csaknem leroskad sulya alatt. Viszi, elejti és jajgatva hordozza tovább. Szolgálja, táplálja, neki keres és neki él. A pokol diadalkönyvében égő betűkkel jegyeznek fel minden uj bűnt. Nagy dolog, a Pokol nagy yőzelme a bűn. Pillanatnyi siker Isten örök hatalma fölött. Ilyenkor a szolgálattevő ördög részegre issza magát az elvilági lakomán, ahova győzelme után visszatér. Elnyulik az asztal alatt és jóllakott mámorba merül. Arrivált ördög lesz belőle. De nyomban elindul helyette egy másik. Pihent, uj ördög. Hátára dobja izzó csákányát, tarsolyát megtölti bűnökkel, szántja, hasítja a szegény lelket s teli marokkal hinti beléje magvait. Nehéz munka ez. Mert minden bűn után bánat borul a lélekre, mint érces védőpáncél. De a sákány mégis csattog s a sátán fel-felkiált az égre káromló szavakat. S a hatalmas Isten csak mosolyog, vár és figyel odafönt. Mert minden llek ura önmagának s szabadon választhat Isten és az ördögök között. Vissza