Előszó
Ha nyelvről beszélünk, elsősorban anyanyelvünkre gondolunk. Arra a nyelvre, amelyen először megszólaltunk. A csecsemőt az édesanya gondozza, táplálja, a kisgyermek tőle tanulja az első szavakat. A...
Tovább
Előszó
Ha nyelvről beszélünk, elsősorban anyanyelvünkre gondolunk. Arra a nyelvre, amelyen először megszólaltunk. A csecsemőt az édesanya gondozza, táplálja, a kisgyermek tőle tanulja az első szavakat. A gyermek tehát azon a nyelven beszél, amelyen az édesanyja. Ezért találó, sőt igen kifejező szó az anyanyelv. Mindnyájan természetesnek tartjuk, hogy valaki az anyját édesanyámnak szólítja, gyermekét édes fiam-nak, édes lányom-nak becézi. Meghatódva olvassuk a költő fohászát: "Édes hazám, fogadj szívedbe..." (József Attila). De nem túlzás-e édes anyanyelv-ről beszélnünk?
Az anyanyelv szó mellett az édes jelző régibb, mint azt az emberek általában gondolják. Dante már a XIV. században, az olasz irodalmi nyelv kialakulásakor a "dolce stil nuovo" - vagyis az "édes, új stílus" megszületését köszönti. Költőink és tudósaink írásai azt tanúsítják, hogy nálunk körülbelül kétszáz év óta él az "édes anyanyelv" kifejezés. Természetes, hogy elsősorban az irodalom mesterei vallanak olyan őszinte meghittséggel a nyelvről - mint például Kosztolányi: "A természet csak egyetlen édesanyát adott, csak egyetlen édes anyanyelvet". Érdemes megjegyeznünk, hogy történelmünk számot ad olyan időszakról is, amelyben a nemzeti függetlenségért vívott harcnak szinte egyetlen eszköze volt: a nemzeti kultúra ápolása, az anyanyelvi műveltség fellendítése. Ma viszont - éppen jelentős történelmi szerepe miatt - természetesnek tartjuk, hogy nyelvünk művelése nemcsak a nevelők, az írók, a tudósok feladata, hanem egész társadalmunk szívügye. Minél fejlettebb valamely társadalom, annál nagyobb jelentősége van a társadalom nyelvének. Anyanyelvünk - mint minden nyelv - bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszer. Gondolatokat közvetít, érzéseket fejez ki. Életünk elképzelhetetlen lenne nélküle. Évezredes emlékeket őriz népünk történelmi múltjából, fejlődéséből, s a jövő társadalmának megteremtéséhez nélkülözhetetlen eszköz. Ezért senkinek sem lehet közömbös, mennyire ismeri, hogyan tudja használni anyanyelvét. Az óvodába, iskolába járó gyermeket oktatnunk, nevelnünk kell. A környező világ jelenségeiről, a változásokról, a társadalomról ismereteket tárunk eléjük. A tények világos ismertetése, az összefüggések kibontása csak a nyelv közvetítésével lehetséges. Ha mesét mondunk-vagy elbeszélünk valamit, kérdezünk vagy magyarázunk, írunk vagy fogalmazunk - mindig használnunk kell a nyelvet. Ezért rendkívül fontos, hogy a nevelő szabatosan beszéljen, világosan fogalmazzon, helyesen írjon.
Vissza