Szirmai Albert: Mágnás Miska

Előszó

Az arisztokrácia
külsőleg viszonylag zárt képet mutatott: az iparmágnás - eset - leg zsidó vallású - báró, meg a honfoglalóktól leszármazó, katolikus gróf a legtöbb esetben harmonikusan együtt tudott működni a közös csoportérdekek védelmében.
Más volt a helyzet a társadalmi érintkezésben: a született kékvérű egy olyan különleges kiválasztottság-tudattal rendelkező világban élt, ahová bekerülni nem, csak beleszületni lehetett. "Már kisfiúként belém oltották - emlékszik vissza Károlyi Mihály gróf-, hogy kiváltságos lény vagyok, a Mindenható kegyeltje, mert Ő tett engem ilyen nagy vagyok várományosává. Arra neveltek, hogy tiszteletet követeljek a magam számára, és ezt meg is kapjam, hogy érvényesítsem tekintélyemet, hatalmamat a kevesebb kiváltsággal rendelkezők fölött, akiket a mi feladatunk irányítani, kormányozni és segíteni. A mi szemléletünket és megtartásunkat a leginkább a gyarmatokon élő és uralkodó angolékhoz lehetett hasonlítani, azzal a csekély eltéréssel, hogy a "bennszülöttek" saját népünk, saját honfitársaink voltak." Ugyanő emlékszik meg egyik unokatestvére, egy hétéves Esterházy-csemete kéréséről: "Sterben Herrscaften auch?" (Az urak is meghalnak?) Idézi nővére, Battyhány Gyuláné Károlyi Zsuzsanna kedvenc mondását is "Il n'y a que nous (Csak mi számítunk)"-a 'többiek' valami rendszertanilag alacsonyabb rendű, sajátos élőlényféléknek látszanak a grófnő szemében. Vissza