Sziriat oszlopai

Előszó

Az itt következő munka több helyütt olyan területekre vezeti olvasóját, melyeket az egzakt tudomány nem tud, olykor nem is kíván bejárni. Úgy keletkezett, hogy tanulmányaim és vizsgálódásaim során kép rajzolódott elém az emberiség sorsáról és kultúrájáról, s természetes vágy ösztönzött, hogy a kép körvonalait kitölteni, a látomást életre kelteni igyekezzem. Vezetőül az emberiség regés hagyományait választottam, s megkíséreltem egybevetni őket a kutatások újabb eredményeivel. Hogy munkám szellemi kaland volt-e csupán, vagy nyújt-e rendszerezett ismeretet, hogy hipotézisei meggyőzők-e, vagy az írói képzelet szüleményeinek kell felfogni őket olyan kérdések, amelyek megválaszolására az olvasó hivatott. Vissza

Fülszöveg

Várkonyi Nándor 1896-ban született Pécsett. "Az egyetemet Pesten végeztem, mint a bölcsészeti kar magyar-francia szakos hallgatója; emellett művészet- és világirodalom-történetet, orientalisztikát hallgattam és általában minden mutatkozó kultúrhistóriai kollégiumot. Képesítésem: világirodalom-történeti doktorátus; ezt a pécsi egyetemen szereztem meg 1929-ben. Ugyanott magántanárrá habilitáltak a fenti tárgyból 1935-ben; ny; rendes tanár nem lehettem, mert az első világháborúban megsiketültem, a magántanári képesítés is (előadásra jogosítás) kivételes kedvezmény volt. 1924-től 1956-ig a pécsi egyetemi könyvtár tisztviselője voltam, mint osztályvezető mentem nyugdíjba... 1941-ben Pécsett megindítottam a Sorsunk c. folyóiratot, és szerkesztettem megszűnéséig, 1948-ig... A lapszerkesztés mellett a pécsi Janus Pannonius Társaság alelnöki tisztségét is viseltem... Tanulmányaimat, kritikai és egyéb cikkeimet úgyszólván minden magyar folyóirat közölte. Főbb munkáim: A modern magyar irodalom története. (1880-1920.), 1928. -Az újabb magyar irodalom. (1880-1940.), 1942. - Sziriat oszlopai, 1940, 2. kiadás 1942. - Magyar katonaköltők, 1940. - Petőfi arca, 1940 (Petőfi daguerrotyp arcképének felfedezése). -Az írás története, 1943. - Magyar Dunántúl, 1944 (a német megszállás alatt, náciellenes tendenciával). - Az üstökös csóvája (Petőfi-tanulmányok), 1957..." - írja életútjáról az 1960-as évek végén Várkonyi Nándor. Kéziratban lévő munkáinak ismertetéséből kiderül. hogy ekkor már készek egyetlen, monumentális sorozatnak tekintett nagy művei is: az Elveszett Paradicsom, a Varázstudomány és Az ötödik ember továbbá Az írás és a könyv története. Hogy az 1972-ben, majd 1984-ben a Magvető Kiadónál (alaposan megcenzúrázva) megjelent Sziriat Oszlopain, és a Dunántúlon (1975) kívül a rendszerváltozást megelőző évtizedekben kizárólag a Pergő évek című, pályájának emlékeit felidéző önéletírása jelenhetett meg (1976), azon a szovjet megszállás alatti hivatalos Magyarország egy oldalú szellemi irányultságát, a keményen kézben tartott kultúrpolitikát ismerve aligha csodálkozhatunk. Várkonyi Nándor 1975-ben bekövetkezett halála után hagyatékában maradt, 7000 oldalnyi kéziratának gondozását és kiadását a kilencvenes évek elejétől a Széphalom Könyvműhely vállalta magára. Ennek eredményeként 1994-ben jelent meg az Elveszett Paradicsom, 1995-1997-ig, Az ötödik ember három vaskos kötete, 1998-2000-ig két kötetbe foglaltan a Varázstudomány, majd 2001-ben Az írás és a könyv története.
A kiadó további tervei közt szerepel egyebek mellett a Pergő évek cenzúrázatlan, teljes kéziratának és a szerző eddig még kötetbe nem gyűjtött tanulmányainak, esszéinek, kritikáinak megjelentetése.

...a kollektívum és az individuum ereje egyként tiszteletreméltó, mindkettő életformáló elv és törvény. A mítosznak igaza van, lényünk mélyén, tudatunk »barlangjában« kincs rejlik és sárkány őrzi. Bennünk lakozik, archetípus a tudomány nyelvén, sárkány a mítoszokén. Mindkét erő benne csírázott az emberlényben léte ki nem számítható kezdeteitől fogva és történelmet alkotott, műveltséget teremtett. E műveltség történetének csupán egy rövid, de eltűnt szakaszát igyekeztünk kinyomozni, s emlékeit összegyűjteni e könyv lapjain, s az út végén mégis hihetetlenül messzi múlt távlatai és szinte félelmes képei derengtek fel előttünk... Öt mozzanat mutatkozott egyfelől különösnek, magyarázatlannak vagy elégtelenül vizsgáknak, másfelől egy ponton feltűnően összevágónak. Az első a vízözönmondák és egyéb katasztrófa-hagyományok sokasága és elterjedése a Földkerekség minden népénél, a földrajz és az éghajlatok összes övezetében. A második és a harmadik a megalit-emlékek és piramis-építkezés hasonlóképp nép- és földközi (telluris) elterjedése. A negyedik némely növény- és állatfajtáké. Az ötödik végül a legarchaikusabb emberfajtának, a törpe népfoszlányoknak jelenléte a trópusok minden táján, innen és túl a tengereken. Éppen a telluris elterjedés a legfeltűnőbb a folklór, a régészet, a növény- és állatföldrajz és az etnológia e különleges, kirívó tárgyainál, mert egyetlen más kulturális, természet- és embertani jelenség sem mutat fel hasonlót, és érthetetlen is, minthogy a mai földrajzi viszonyok köz semmiképp sem jöhetett létre. Ez a lehetetlenség kényszerítette ki az egykori összekötő földrészek föltevését, ami megint a föld-, víz- és természetrajz idevágó problematikájának bevonását hozta magával. A hipotézist azonban, hogy az ember megjelenése óta földrészek, szigetek vagy akár tengerpartok (partvidékek) süllyedhettek el, a földtan, a geo- és oceanográfia tudósainak túlnyomó része az agyrémek közé sorolja... A magyarázatul szolgáló és magyarázandó anyagba eleve bevontuk, sőt útmutatóul használtuk az emberiség hagyományait, nemcsak mert elsőrendű szellemi tényeknek tekintjük őket, hanem mert a természettani és történeti adalékokkal kölcsönösen kiegészítik egymást, s ezáltal közelebb segítenek az eltűnt valóság megragadásához. Az ilymódon felgyűlt, sokrétű anyaghalmaz megkísérlett rendszerezése viszont e régi kultúrák képének oly felvázolásához vezetett, mely több vonásában eltér a megszokottól, s egyúttal olyan távlatok elé, amik az ember múltjának messzibb tájaira és talán mélyebb megismerésére nyújtanak kilátást." - írja Várkonyi Nándor jelen kötetünk, a Sziriat oszlopai Zárószavában. eredeti kézirat szöveghű, most először cenzúrázatlanul megjelenő kiadását tartja kezében a Kedves Olvasó! Vissza