Előszó
Részlet a könyvből:
Apám ma késő délután jött haza. Mindjárt láttam, hogy nincs fényes kedvében. Könnyű ezt észrevenni rajta, mert ha bántja valami, lesunyja a fejét, homlokába húzza a kalapját...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Apám ma késő délután jött haza. Mindjárt láttam, hogy nincs fényes kedvében. Könnyű ezt észrevenni rajta, mert ha bántja valami, lesunyja a fejét, homlokába húzza a kalapját és ideges rángásokkal sodorja tömött, most már bizony deresedő bajuszát.
Édesanyánk még jobban ismeri a szokásait, mint mi. A konyhában foglalatoskodva - nekünk merte csészénkbe a kávét -, már a lépéseiből megsejtette, hogy nincs rendben a szénája.
Ha nyomja valami apám szívét, lassú, puha, elgondolkozó a járása. Alighogy megállt tehát a benyílóban, nekifordult anyánk kérdése:
- No, mi a baj, Gyula?
Apánk sóhajtott egyet - bár ettől nem száll a gond -, hallgatott is egy cseppet, aztán mégis csak vallani kezdett:
- Éppen elég nagy, Julikám. Úgy is mondhatnám, hogy - befellegzett...
Anyám kezében megállt a kanál.
- Voltál mind a két helyen?
- Voltam. De hiába. Csak románt vesznek fel, nyolcvan százalék erejéig.
Egyideig csend volt. Néma, sűrű csend, a kimondott tények csendje. De aztán újra megszólalt édesanyánk. A hangja halk volt és tanácstalan.
- És most mi lesz?
Vissza