Segíts falu, dűl a város!

Előszó

Részlet a könyvből:

Halló, itt a 139-es!
A falu végéről két kakas harsány torokkal üzengette szét a csirkeésznek, hogy mindenki alhatik még egy verset, mert korán van. "Pontos időjelzés szerint" alig félötre jár, ne berzenkedjék tehát kétlábú tollas, különösen ne az apraja, a fészekbevaló! A szélnek eresztett, nagybuzgón ismételt kukorítások mind elfáradtak a kertek alján, s mire a távoli, völgyhajlatban álló őrházhoz értek, elmerültek a hajnali csendben. De bezzeg felneszelt rájuk a bakterék hetykejárású, félrebillent tarajú, nagy sárga kakasa, s mint ahogy az a szemétdomb és az udvar korlátlan urához, sőt a ház megbízott, eleven órájához illik, ő is elkiáltotta magát: - Ki-kerikii! Ki - kerül - kiii?
- No - dünnyögte, álmos szemét az öklével dörgölve Koncz Gábor, a 139-es számú őrház baktere -, hát ki kerülne ki más, mint én?
Lehántotta magáról takaróját és kiemelte egyik lábát a padlóra. Ásítva nézte az ébresztőórát. Az ám, igaza van a jótorkú sárgának (hogy látnálak tejfölösen, paprikásan, galuskával!), félötre jár az idő, kászálódni kék! Félóra múlva elszalad erre a hajnali gyors, addig "fixumfertig" kell lenni: megmosdani, fel a sapkát, derékra az övet, kézbe a piros zászlót és kiállani a sínek elé, hogy illő módon szalutáljon a vonatnak, bár az úgy elsüvít az ő házikója előtt, hogy fittyet sem hány katonás tisztelgésére. Vissza