Szinyei-Merse Pál

Előszó

A múlt század második felében bő szüretje volt a magyar képzőművészetnek. A termés minden várakozást felülmúlt. A Műegylet 1840-es első kiállításának látogatói nem is sejthették volna, hogy az ott látott zsenge kezdetből néhány évtized múlva az lesz, ami lett. Pedig ekkor részben már éltek, részben egy-két év múlva megszülettek azok a mesterek, kik úgyszólván máról-holnapra egysorba emelték képzőművészetünket olyan nemzetekével, melyek többszáz éves zavartalan művészi múltra tekinthettek vissza. 1830-ban születik Madarász Viktor, 1835-ben Székely Bertalan, az 1840-es években Munkácsy, Mészöly, Benczur és Paál László. Ebben az időben - 1845-ben) - születik Szinyei Merse Pál is, Munkácsy mellett a magyar festészet legnagyobb alakja.
Művészetünk e nagyarányú felvirágzásának gyökerei a magyar társadalom és gazdasági élet kapitalista átalakulásában találhatók meg. Az 1848-as forradalom utáni félszázad ugyanis az egyre nagyobb iramú kapitalizálódás folyamatát jelenti hazánk számára. Ez a folyamat eleinte - a kiegyezésig - meglehetősen lassú, mivel a feudális maradványok és a gyarmati helyzet súlyos gátakat állítanak a fejlődés elé. A bécsi abszolutizmus Magyarországot teljesen alárendeli az arisztokráciával szövetkezett osztrák burzsoázia érdekeinek és ennek értelmében intézi az ország sorsát. Így a vámhatárok eltörlésével egyrészt monopóliumot biztosít mezőgazdaságunknak a birodalom piacaira, vagyis oly előnyt, melyet az, tőke és hitel hiányában, egyelőre nem tud kellőképpen kihasználni. Mindezek ellenére, ha lassan is, de mégis csak megindul a mezőgazdaság kapitalizálódása, sőt a vele kapcsolatban álló ipari ágak is mutatnak bizonyos fejlődést. Ebben az időben rakják le alapjaikat például a Ganz, Schlick, Vidats, Gschwindt, Röck stb. gyárak... Vissza