Szinyei és a hazai táj

Előszó

A 18. századi belvárosi palotának épített épület egy kolostorboltozatos terében, az 1980-as évek elején a műemléki helyreállítást végző szakemberek freskót találtak a meszelés alatt. Ez a felfedezés indokolta, hogy a helyreállítás után az épület közfunkciót kapjon. 1988-ban itt talált helyet Deák Dénes páratlan, a 20. századi magyar művészetet bemutató kollekciója, s lett a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény otthona.
A tájképfestészet önálló műfajának megszületése is - bár több, mint ezer évvel korábbi időkben: a hellenizmus korában - a lakóházak belső falfestéseiben érhető tetten. Itt, a freskós terem közel negyven négyzetméternyi képe segítségével egy sosemvolt mesevilágba csöppenünk. Tenger, hegyek, dombok, antik templomrom, vár-rom, egzotikus növények, rovarok és állatok láthatóak a helyiség négy falán és mennyezetén. A korabeli táj képfestészet szabályai szerint a festmény három magassági térrétegre osztott. A három tégla magasságú keskeny építészeti előtér a valós és a festett világ elválasztását szolgálja; a falkép középterében a kép fő motívumai jelennek meg, ezek mögött a végtelen távlatú háttér segíti elő a nagyszerű térélmény hatását. Szintén a kötött kompozíciós szabályoknak megfelelően a terem mennyezetének oldalait két, csőrében hullámzó bojtos kötelet tartó sas zárja. A valóságos és fiktív világ bizarr kombinációjával szolgál egy kétszárnyú festett ajtó, amely a trópusi és mediterrán növényvilág közti függőleges elválasztást is jelzi. A nagyméretű falkép fantázia szülte, ideális világot jelenít meg. Feltehetően természettudományos műveket illusztráló metszetek felhasználásával készítette az ismeretlen festő.
Az 1770 körül készült falkép és a Deák Gyűjtemény állandó anyagát adó 20. századi műtárgyak közötti művészettörténeti idő bemutatására időről időre történeti kiállításokat rendezünk képtárunkban. így történik ez most is, amikor a Nagybányai Művésztelep létrejöttét közvetlenül megelőző időszak - a 19. század utolsó harmada - magyar tájképfestői világának töredékes bemutatására vállalkozunk, három alkotó: Szinyei Merse Pál (1845-1920), Mészöly Géza (1844-1887) és Spányi Béla (1852-1914) alkotásain keresztül. Vissza