Fülszöveg
Minden utazó más. E könyv címlapján két szó olvasható: „az igazi" és „közelről". Nos, a szerzőt az a cél vezérli, hogy a városokat hitelesen és szokatlan közelségben mutassa meg. A könyv annak az utazónak szól, aki nem elégszik meg a többi útikalauz felsoroló adatközlésével, amelyek a turista tömegek által kitaposott utak mentén található műtárgyakról tesznek említést. Azoknak szól, akik szeretnek elmaradni a csoporttól, azoknak, akik magukban vágnak neki a labirintusnak, akiknek képzeletében testet ölt a múlt, és szívesen találkoznak szakállas, öreg mesterekkel, csábító szirénekkel, zord és megejtően szép árnyalatokkal. Számukra nem léteznek a „gyorsan" és „gyerünk már" parancsszavak.
Ők azok, akik előbb néznek, majd látnak és megértenek.
Ennél az igénynél legfontosabb a hitelesség. Ezért a szerző módszere egyszerű: mindig igazat mond. Itáliát sokszor végigjárta már, ötvenöt év alatt, mégis többnyire azokról az élményekről ír, melyek felesége, Emő kíséretében érték. Az...
Tovább
Fülszöveg
Minden utazó más. E könyv címlapján két szó olvasható: „az igazi" és „közelről". Nos, a szerzőt az a cél vezérli, hogy a városokat hitelesen és szokatlan közelségben mutassa meg. A könyv annak az utazónak szól, aki nem elégszik meg a többi útikalauz felsoroló adatközlésével, amelyek a turista tömegek által kitaposott utak mentén található műtárgyakról tesznek említést. Azoknak szól, akik szeretnek elmaradni a csoporttól, azoknak, akik magukban vágnak neki a labirintusnak, akiknek képzeletében testet ölt a múlt, és szívesen találkoznak szakállas, öreg mesterekkel, csábító szirénekkel, zord és megejtően szép árnyalatokkal. Számukra nem léteznek a „gyorsan" és „gyerünk már" parancsszavak.
Ők azok, akik előbb néznek, majd látnak és megértenek.
Ennél az igénynél legfontosabb a hitelesség. Ezért a szerző módszere egyszerű: mindig igazat mond. Itáliát sokszor végigjárta már, ötvenöt év alatt, mégis többnyire azokról az élményekről ír, melyek felesége, Emő kíséretében érték. Az utazáshoz kell egy társ, akinek lénye prizmaként izzó fénytörésben mutatja meg a világot. A személyes élmények beszédesebbek, mint a tudós fejtegetések.
A könyvbeli utazás 1973-ban kezdődik. Állott a vasfüggöny, szigorú volt a vámvizsgálat, a legmagasabb címletű pénz az 500 forintos volt. Az úton látottak örökéletűek. A könyv időnként kitér majd az azóta eltelt három, négy évtized változásaira. Tapasztalni fogjuk, hogy egy emberöltő milyen kevés, amidőn olyan világban járunk, amely már a megdicsőültek birodalma
Szinte Gábor
Hölgyeim, uraim, jó utat!
Vissza