Színpadvilágítás I.

Előszó

Bevezeté
A kultúra fejlődésével szorosan összefügg a mesterséges világítás iránti igény fokozódása. Az ősember a tűz áldásos melege mellett, annak fényét is tisztelte. Szertartásainál babonás misztériumainál a tűz fényének évezredeken át jelentős szerepe volt.
A csak világítás céljára meggyújtott primitív fáklya az emberi haladás útján fontos mérföldkövet jelentett. A fáklyák szerepét az évszázadok során a különböző' formában elkészített mécsesek, a fagyuba, zsiradékba és olajba helyezett kanócok vették át. A kőolaj a mult század első felében, a petróleumlámpák alkalmazásával általános és nélkülözhetetlen világítóanyag, majd a világítógáz feltalálása a gázvilágítást vezette be, és ennek egyeduralmát biztosította a nagyvárosokban a múlt századnak csaknem a végéig. Rendszeres közvilágítás is csak a gázvilágítás elterjedése óta van.
A XIX. századot sokban a villamosság gyermekkorának nevezik. Ezzel a titokzatos energiával az emberiség haladásának lángelméi a múlt század során behatóan foglalkoztak, megállapították alaptörvényeit (Ohm, Kirchhoff), felfedezték melegítő hatásának törvényszerűségeit (Joule), kémiai alaptörvényeit (Galvani, Volta Davy, Farady), mágneses hatását (Oersted, Ampere, Maxwell, Lene stb) és felfedezték mindazt, amire a jelenlegi elektrotechnikai tudásunk felépül. Az elektromos mértékegységeket az 1881 - i párizsi kongresszus állapította meg, és azokat a nagy fizikusok nevéről nevezték el: volt (Volta), amper (Ampere), ohm (Ohm) farad (Faraday), watt (Watt), coulomb (Coulomb), joule (Joule) stb.
A villamos ipar tulajdonképpen a dinamó (egyenáramú generátor) és a villamos motor feltalálása indította el hódító útjára (Jedlik Ányos, Wheatstone, Siemens). A gőzgépek már rendelkezésre állottak, így mechanikai energiából már nagyobb mennyiségben tudtak villamos energiát fejleszteni. Vissza