Színképelemzés

Előszó

1977 áprilisában megkértem Ács János rendezőt - akkor még főiskolai hallgatót -, hogy segítsen hozzá egy szinházi személyiség-lélektani - alkotás-lélektani vizsgálathoz. Az érdekelt, hogy a szinpadon megjelenő, az alkotás során létrehozott figura személyisége hogyan jön létre a szinész személyiségének és a szerző által megírt alak személyiségének egymásra-hatásából.
Azt gondoltam, hogy az "Alak" kialakulásának folyamata, dinamikája végigkövethető attól a perctől kezdve, hogy a szinész kézhez kapja szerepét, egészen a bemutatóig és tovább az előadásokon keresztül is. Ács János azt felelte, hogy ez egzakt módon megfoghatatlan, mert olyan soktényezős az a folyamat, amelynek végén én az éppen aznapi előadás figurájának személyiségét, mint alkotást látom, hogy ha ezt megpróbálom személyiség-lélektani megfogalmazásokba zárni, akkor csak meghamisító leegyszerűsítésekhez juthatok, mivel én a sok szálból összefonódó alkotásnak csak egyetlen szálát követem s így akarom az egészet megragadni. Azt kértem tőle, tegye lehetővé, hogy végigjárjam azt az utat, azzal a kockázattal, hogy a munka végén rájövök: az alkotás csak személyiség-lélektanilag nem írható le, csak követhető. Ács előbb arra gondolt, hogy próbáljam meg egy monodráma megteremtését végigkövetni /pl. Darvas Ivánt Gogol: Egy őrült naplójában). Majd felajánlotta, hogy dolgozzak együtt a Studio K Szinházi Alkotóközösséggel, amely most kezdi próbálni Georg Büchner: Woyzeck című darabját. A csoport - mint mondta - zárt, együttélő amatőrcsoport, és ha a szinészek alkotását követve eléggé figyelembe tudom venni a csoportdinamikai folyamatokat is, akkor végigkövethetem a színészek személyisége és a szerepek közötti folyamatok dinamikáját. Vissza