Színjátszás

Előszó

A korszerű színjátszás az amatőr területen működő rendezőtől és színjátszótól is többirányú felkészültséget igényel. Az irányítómunkát végző pedagógusoknak és rendezőknek meg kell ismerkedniök a drámatörténettel, a versmondás művészetével, a hangképzés metodikájával és nem utolsó sorban a társművészetekkel.
A koreográfia, a mozgás művészete egyre nagyobb hangsúlyt kap a korszerű színjátszás gyakorlatában. Szükségessé vált tehát, hogy a rendezők e téren is jártasságra tegyenek szert.
Az új játékstílus megteremtését célzó kísérletek mindegyikének szerves alkotó eleme a mozgás. Mindeddig azonban az ezzel kapcsolatos ismereteket szakirodalom nem tárgyalta. Hiába az elméleti előadások megértéséből fakadó szellemi igény, vagyis a mozgás szükségszerűségének felismerése, semmi sem pótolhatja magát a szakmai gyakorlatot.
A csoportokban folyó nevelő, felkészítő, az alkotó fantáziát kibontakoztató alapos és tudatos munkafolyamat egyre kevésbé nélkülözheti a szakszerű mozgásképzést.
Beszélni minden normális adottsággal rendelkező ember tud, mégis, a színpadi dikció a beszédtechnika fejlesztése nélkül elképzelhetetlen. Az akcióhoz, a színpadi cselekvéshez sem elegendő a hétköznapi élet gesztusainak egyszerű átvétele. A színpadi mozgás, a helyzetváltoztatás és cselekvés természetességének illúzióját a színész csak akkor tudja felkelteni, ha ismeri a mozgások alapvető törvényszerűségeit és jó fizikummal, valamint az izmok feletti uralkodás képességével rendelkezik. Vissza