Színjátszás

Előszó

Azt, hogy milyen hosszú és nehéz utat tesz meg egy amatőr együttes, amíg az általa, illetve rendezője által kiválasztott színjátékot közönség elé viszi valamennyien tudjuk, akik már csak egyszer is felvállaltuk ezt a feladatot. És tudjuk azt is, hogy hetek, hónapok munkája mehet tönkre, ha az adott program céljának, az előadásnak külső és belső körülményei nincsenek kellőképpen' megszervezve. Ha rosszul választottuk meg a bemutató játékterét, ha nem működik a függöny, ha gyatra a világítás, ha a társadalmi ünnep elnöki asztalát nem lehet leszedni a színpadról, amikor már a színjátszók következnének, ha félreértések miatt gyermekeknek mutatunk be mély, filozófiai tartalmú darabot... Sorolhatnánk tovább az apró, bosszantó hibákat. Kiváló együttesekkel fordult már elő, hogy a fellépés előtt fél órával jöttek rá, a legfontosabb "játszó" kellék valahol elkallódott. Országos fesztiválra érkezik a csoport, s a közönségnek órákat kell várnia, mert a rendező elfelejtett kérni egy öt méteres létrát, ami nélkül a darab bemutathatatlan.
És folytathatnánk a sort a "másik oldal", az intézmény által okozott bajok felsorolásával is. Lírai hangvételű előadás idején a szomszéd szobában a beat-zenekar próbál, produkciónk alatt valamiféle értekezlet vendégei mászkálnak át a termen, tájelőadásra érkező csoport tagjai egy szendvicshez se tudnak jutni, noha egész nap utaztak... ismét írhatnánk egymás alá a gyakran előforduló, a produkciót és a játékkedvet tönkretevő mulasztásokat. Vissza