Színhely

Előszó

Avégre vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ugye, valamennyiünknek ismerős ez a mondat? És valamennyiünk tudja, hogy mekkora igazságot tartalmaz? A romantika korától tudatában vagyunk, hogy nem lehet az emberiséget általában szeretni, csak ha saját nemzetünkért teszünk valami fontosat, akkor használhatunk az emberiségnek. Ezt már Kölcsey tanította unokaöccsének. És minél inkább kinyílt korunk embere előtt a világ, annál jobban kell éreznie, hogy igazán csak egy kis helyen lehet otthon: egy városban, egy faluban, egy utcában. Otthon pedig akkor lehetünk egy városban, ha ismerjük, nemcsak az embereket, hanem az épületeket, a köveket, a város múltját is, legendáival együtt. Mindez akkor jutott eszembe, mikor kézbe vettem egy kis kék kötetet, mely azt a címet viseli: Veszprém. Írója pedig nem akárki. Városunk szülötte, nagy földrajztudós, Cholnoky Jenő. Nyilván így már mindenki tudja, hogy ez csak hasonmás kiadás lehet. Maga az eredeti 1938-ban jelent meg Kalocsán (!), a Balatoni Társaság Könyvtára negyedik köteteként. A kisméretű fűzött könyvekből álló sorozatot József Ferenc királyi herceg vezetésével Sebestyén Gyula és Cholnoky Jenő szerkesztette. Ez csak annyiból érdekes, hogy jelzi, mekkora becsülete volt abban az időben a helytörténetnek, a honismeretnek. Lapozgatom a kis kötetet, melyet a Szokoly Antikvárium adott ki újra. Ennek örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy vannak, akik hiszek benne, van még jövője a helyi könyvkiadásnak, és ezért kockázatot is vállalnak. Lapozgatom a könyvecskét, és nagyon élvezem. Első pillanatban csak bele akartam nézni, hogy tudjak valamit e táj akkori jellegzetességeiről, és úgy tűnt, nem is fogok csalódni. A szaktudós pontos adatokat közöl Veszprém környékének talajszerkezetéről, éghajlati viszonyairól, geológiai metszetet készít stb. Szóval megvan ebben a könyvecskében minden, ami egy korrekt ismertetőben benne kell hogy legyen. De nem hiába voltak Cholnoky Jenőnek írótestvérei! Nem bizony! És ez még akkor is igaz, ha a jeles földrajztudós jóval konzervatívabb ízlésű volt, mint Viktor vagy László testvére, olyannyira, hogy Tóth Árpád egy alkalommal éppen fivérei műveinek olvasására buzdította a zsörtölődő tudóst. Bizony, volt írói hajlama Cholnoky Jenőnek is, és ez az anekdotázó stílus felé irányította. Vissza