Színházi esték I.

Fülszöveg

Szülővárosában, Szabadkán, kisgyermekként szeretett bele a színházba, s szenvedélyes színházszeretete haláláig elkísérte. 1903-ban, érettségije után, a budapesti bölcsészetre iratkozott, s attól kezdve nem volt olyan budapesti színház, melynek ne lett volna már-már törzsvendége - nézőként vagy színibírálóként. 1904-ben a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait, s ott ismerkedett meg azzal az új színházi stílussal, mely hamarosan nálunk is követőkre, neves művelőkre talált. Első ismert színibírálata a szabadkai Bácskai Hírlap-ban jelent meg, 1905-ben, s ettől fogva alig-alig volt olyan színházi esemény Magyarországon, melyről ne írt volna; de figyelemmel kísérte Berlin, Párizs színházi világát is, és különös érdeklődéssel kísérte az olasz, az orosz - később a szovjet-orosz -, az angol színművészetet is, és megkülönböztetett figyelmet szentelt mindig a külföldi színtársulatok budapesti vendégjátékainak.
Századunk első harmadának szinte minden jelentős színészéről, színpadi... Tovább

Fülszöveg

Szülővárosában, Szabadkán, kisgyermekként szeretett bele a színházba, s szenvedélyes színházszeretete haláláig elkísérte. 1903-ban, érettségije után, a budapesti bölcsészetre iratkozott, s attól kezdve nem volt olyan budapesti színház, melynek ne lett volna már-már törzsvendége - nézőként vagy színibírálóként. 1904-ben a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait, s ott ismerkedett meg azzal az új színházi stílussal, mely hamarosan nálunk is követőkre, neves művelőkre talált. Első ismert színibírálata a szabadkai Bácskai Hírlap-ban jelent meg, 1905-ben, s ettől fogva alig-alig volt olyan színházi esemény Magyarországon, melyről ne írt volna; de figyelemmel kísérte Berlin, Párizs színházi világát is, és különös érdeklődéssel kísérte az olasz, az orosz - később a szovjet-orosz -, az angol színművészetet is, és megkülönböztetett figyelmet szentelt mindig a külföldi színtársulatok budapesti vendégjátékainak.
Századunk első harmadának szinte minden jelentős színészéről, színpadi szerzőjéről, rendezőjéről, hazairól és külföldiről, maradandó jellemzést adott, olykor csak egy-egy mondatban, máskor egész cikkben vagy cikksorozatban festett róluk ma is frissnek ható arcképeket. Áhítatosan rajongó és kíméletlen tudott lenni egyszerre: tisztelte a művészi nagyságot, de megbocsáthatatlannak tartotta az olcsó hatásvadászatot, a silány alakítást vagy alkotást.
A kétkötetes gyűjtemény Réz Pál gondozásában jelenik meg annak a sorozatnak a darabjaként, melyet az Álom és ólom című kötet nyitott, majd a következő kötetek folytattak: Füst; Hattyú; Én, te, ő; Nyelv és lélek; Sötét bújócska; Ércnél maraáóbb; Látjátok, feleim ; Egy ég alatt. Vissza