Előszó
Vezércikk
Ne méltóztassanak zokon vonni, hölgyeim és uraim, hogy jelen kis írásaim élén egy mér alapjában véve épp eloget tárgyalt témához vagyak bátor újból hozzászólni.
Már tudniillik ehhez a...
Tovább
Előszó
Vezércikk
Ne méltóztassanak zokon vonni, hölgyeim és uraim, hogy jelen kis írásaim élén egy mér alapjában véve épp eloget tárgyalt témához vagyak bátor újból hozzászólni.
Már tudniillik ehhez a taxigavallér dologhoz.
Amit elintéztek már jobbról és balról, támadólag és helyeslő« hí, undorodva és lelkesben, komolyan, viccesen, szigorral, elnézéssel és általában véve minden féleképpen, csak egy módon nem.
Oknyomozó módszerrel.
A taxiga vállárról mindenki csak azt állapította meg, hogy van. Hogy jól van, rosszul van, így van, úgy van, kinek nincs, kinek van, de — legalább tudomásom szerint —* sfínki se kutatta, hogy vaj ion mért van?
Es senki se állapította meg, hogy a taxigavallér, aki órabérért táncoltat, kísér és szórakoztat hölgyeket, kizárólag azért van, mert a valódi, ingyenes, spontán áldozatkészségből kellemkedő gavallér napjainkban immár olyannyira ritka tünet, hogy az ember szinte azt merné állítani, hogy talán már nincs is. Elfogyott.
Vagyis, röviden, mért van taxig;a vall ért
Mert igazi nincs.
Es mint ass
igazgyöngy helyett a hamis, az igazi haj helyett a paróka, vaj helyett a margarin, magaslati napfény 'helyett a kvarclámpa — úgy született meg a modern társadalom méhéből a taxigavallér.
Az igazi helyett.
Vissza