Színházépítés Veszprémben

Fülszöveg

A színházat a megismételhetetlen, múló múlhatatlan pillanatok művészeteként szokták emlegetni. Nincs az a könyv, amely e múlandóságukban örök pillanatok teljes értékű rögzítésére vállalkozhatna.
A magyar színháztörténetnek a veszprémi Petőfi Színház élete, krónikája kis töredéke csupán, de immár figyelmen kívül nem hagyható. A veszprémi polgárok és honatyák századunk hajnalán, 1905-ben arra az elhatározásra jutottak, hogy a XIX. század elejétől eredeztethető színjátszásnak - amelyet az alkalmanként itt tanyázó vándortársulatok és helyi műkedvelő együttesek éltettek - állandó lakhelyet emelnek.
Alig másfél esztendő alatt elkészült az épület. 1908-tól 1961-ig több, mint fél évszázadon át csak rövidebb-hosszabb időre szerződött színikerületi társulatoknak, vidéki és fővárosi együtteseknek adott otthont. Szolgált vigadóként, megyebálok, hangversenyek, filmvetítések, különböző társasági összejövetelek színhelye volt.
Az épület időközben elaggott. Az európai hírű építész, Medgyaszay István tervezte, a maga nemében egyedülálló építményt alaposan átformálta, megtépázta a két háború, a sokféle gazda, a különböző célú használat. A közben végzett átalakítások is jócskán változtattak küllemén.
1961 mérföldkő a színház épületének történetében. Veszprém megye és a város vezetői, a helyi társadalom óhaját magukénak érezve állandó társulatot alapítanak. A régi épületben új színház született. Röviddel ezután, 1977-ben dönteniük kellett az épület további sorsáról, mert a közönség és az igen gyorsan felnőtté vált színházi alkotó közösség igénye már messze meghaladta azokat a lehetőségeket, amit kényelme, technikája kínálni tudott. Teljesen új színház építése, amit műemléki, városképi és színháztechnikai megfontolások támogattak, megyei erőből kilátástalan lett volna, s a Nemzeti Színház mindmáig jövőidejű tervezése közben külön központi forrásokra se nagyon lehetett számítani. Maradt a legnehezebb megoldás, a régi színház teljes rekonstrukciója, amely a felújítás elhúzódó évei során nem várt akadályokba ütközött.
Éppen ezért külön öröm számunkra, hogy a hazánkban párját ritkító színészház és a teljesen új üzemépület átadását követően, a hajdani avatás 80. évfordulóján, 1988-ban átadhatjuk társulatának és közönségének az újjá varázsolt színházépületet, amelynek külső és belső terei soha nem látott eleganciával válnak a század- és ezredvég színvonalán újra a színházpártolók és a színházat teremtők méltó otthonává.
Amikor a veszprémi színház építésének és több évtizedes történetének egy-egy meghatározó mozzanatát felidézni szándékozó emlékkönyv bevezető sorai születnek, társadalmi-gazdasági viszonyaink ellentmondásai a magyarság kultúrájának, művészetének létkérdésévé is válnak. Bízvást mondhatjuk hát mindazokkal együtt, akik az új színház létrehozásán fáradoztak, hogy amíg ilyen áldozatvállalás bárhol az országban - most történetesen Veszprémben - létrejön, addig reménykedhetünk nemzetünk válságának leküzdésében, megújulásunk képességében.
A Petőfi Színház társulata közönségével együtt a felújítás nehéz éveiben, ideiglenes szálláshelyén is bizonyította, hogy a közönség ereje, a nemzeti színjátszás iránti olthatatlan vágy, a teátrum hitünket növelő varázsa, tisztító hatalma, még különleges próbatétel árán is megtarthatja, sőt növelheti jövendőkbe vetett bizalmunkat.
A mi vidékünkön, a Dunántúlon először 1831-ben Balatonfüreden, majd fél évszázad múltán 1881-ben Pápán, a századforduló után 1908-ban pedig Veszprémben építettek színházat eleink. Ezt a színházat építettük újjá mi kései utódok 1988-ban. Ezek az épületek hajdan és most nem csupán a közösségi művészet színterei, hanem a nemzeti újjászületés, a társadalmi megújulás szellemi műhelyei is voltak, felmutatva "a század testének tulajdon alakját és lenyomatát". Ennek a lenyomatnak a megőrzéséhez, megörökítéséhez kíván szerény módon a jelen kötet hozzájárulni, további lenyomatok felmutatására buzdítván utódainkat is az ezredfordulót követően.
Kívánom, hogy ezt a könyvet haszonnal lapozgassák, olvassák mindazok, akik színházunk régi barátai, vagy eztán szegődnek híveivé, vallván a névadó Petőfi Sándor méltó utódaiként:
"Pártolj közönség - ..." Vissza