Színházak és színészek a 19. századi Balatonfüreden

Előszó

Balatonfüred kitüntetett helyet foglal el a magyar kulturális életben, s különleges szerepe van a magyar színházi kultúra kialakulásában is. Ebben a városban az elsők között lett hajléka Tháliának - s mindjárt kettő. A miskolci és a kolozsvári kőszínház után 1831-ben itt épült meg a Dunántúl első kőszínháza, s nem sokkal később elkészült egy nyári színkör, egy igazi szabadtéri színház is. Művelt, igényes, magyar anyanyelvű közönség látogatta az előadásokat, a város lakói és a fürdővendégek az ország legjobb magyar társulatait fogadták: Komlóssy Ferenc, Hetényi József, Latabár Endre társulatát.
Balatonfüred mellett Székesfehérvár Győr, Veszprém is színházi központ lett, a régió összefogott, s az országban itt alakult először színi kerület, hogy a magyar nyelvű színtársulatoknak biztos közönséget, és ezzel megélhetést nyújtson.
Ebben a régióban, a veszprémi Pannon Egyetemen nyílt meg 1994-ben az ország első Színháztudományi Tanszéke. A Bécsy Tamás által alapított tanszék kezdetben okleveles színháztörténészeket képzett, ma pedig - a bolognai rendszerben -, színháztudomány mesterszakos bölcsészeket, olyan szakembereket, akik komoly elméleti tudással közelíthetnek a magyar színházi élet sokféle területéhez. A képzésnek és a tanszéki kutatásnak is fontos területe a magyar színház- és drámatörténet, az intézmények, a társulatok, az épületek és a színészek története. Sajnos nagyon kevés forrás áll rendelkezésünkre a 19. századból ( cikkek, színlapok, naplók, fényképek csupán), de még így is rengeteg a kutatásra érdemes téma, a színháztörténészekre váró feladat. Nem csak azért kell foglalkoznunk a régi magyar színházzal, mert a magyar kultúra egyik legfontosabb eleme volt, hanem azért is, mert a kortárs jelenségeket sem lehet megérteni a magyar színházi gyökerek, előzmények ismerete nélkül. A 18. század végétől kezdve a magyar nyelv és a magyar színház ügye összefonódott, s mindkettő a hazafiság legfontosabb ismérve lett. „A Játék szín a leg hathatósabb eszköz a Nemzet pallérozására és az anya nyelvnek elő mozdítására" - írta 1806-ban Endrődy Jánod parista tanár az első magyar színháztörténész. Vissza