Színház (majdnem) az egész világ

Előszó

Részlet a könyvből

Első fejezet
amelyben a titokzatos szerző egyszer s mindenkorra kimondja: olvasó, ki ide belépsz, hagyj fel minden (más) regénnyel.

Ez a délután is olyan volt az Ökörben és a hírneves intézmény környékén, mint a többi: korszerűtlen és kellemesen unalmas. Az égen kósza fellegek úsztak izgalmas vasbeton toronyépületek fölé, a legújabb típusú billenő teherautók által vert göbbenők olajos vizében megcsillant a bágyatag nap, a gyárnegyed felől menetrendszerűen közlekedő és csak enyhén kénszagú szél pedig egykedvűen lebegtette a táblát, melyet irodalomkritikusok egy lelkes csoportja helyezett el szerény ünnepség keretében a kocsma külső levélajtaján, és amelyen ez állt: Olvasó, ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel. (A fejezetcímhez viszonyított sajtóhiba - tőlük.)
Az urak, az Ökör világhírű törzstagjai, természetesen rá se rándítottak az irodalomtörténetre, mert tudták a dolgukat. Mint mindig, most is az asztalok körül ültek, és szokásuk szerint semmittevéssel foglalkoztak. Itt-ott ugyan a kártyázás esete is fennforgott, meg a snapsz unott szürcsölése is, de ezek inkább elszigetelt eseteknek tekinthetők, mert egyébként valamennyien a poggyászuk közelében tartózkodtak, hogy az első kora esti járattal beköltözzenek egy stabilabb délutánba, melyet későbbi korok aztán majd halhatatlanságnak neveznek el. Vissza