Színház és rituálé

Fülszöveg

Jerzy Grotowski (1933-1999) munkásságát, amíg élt, botrány és rajongás övezte; alighanem a huszadik század legnagyobb színházi újítója volt, aki nem a színházművészet új útjait kereste, hanem „amit elfelejtettünk": azt a színházat, amelyben a színészet „test általi gyónás". Az az opolei, majd wroclawi kisszínház, amelyet vezetett, a hatvanas évek végére világszenzáció lett; ő azonban hamarosan búcsút vett a rendezői pályától, s útkeresésével messze elkanyarodott a színháztól. De mindig az foglalkoztatta, amit eredetileg a színésszel való munka során fogalmazott meg magának: az életben játszott szerepek, maszkok mögött az emberi lényeg. „Az Abszolútum utáni éhségtől vezérelve új meg új meglátásokra tett szert, ezeknek egész tárházát hagyta ránk, hisz amikor továbblépett, odahagyta felismeréseit is, amelyeket csak az általa megtett út logikája tudott számára fontossá tenni" - írta róla egykori legszorosabb munkatársa, Ludwik Flaszen, hozzátéve, hogy „ezek az odahagyott dolgai" inspiratív szerepüknél fogva, még ma is elegendőek ahhoz, hogy megosszák „az ambiciózus színházi emberek egész nemzedékeit".
Az idén meghirdetett Grotowski-év - félévszázada elkezdett színházi munkássága és halálának évfordulója - jó alkalom a szerző jóváhagyásával készült első magyar nyelvű Grotowski-kötet új kiadására. A színház és rituálé elsősorban a legendás színházi korszakot idézi fel, de a függelékként közölt anyagok kitekintést engednek a teljes pályaképre. Vissza