Színház álom-indulattal

Fülszöveg

Kocsis István: „Szabó József olyan drámákat szeret rendezni, amelyek nehezen rendezhetők, azokkal a színészekkel szeret dolgozni, akik nem szeretik, ha őket „rendezgetik". Szenvedélyes keresője az egyéniségnek. Csak az hozza lázba, ami nem ismétel semmit, ami megismételhetetlen Aki olyant alkot, ami nem ismétel semmit, annak van legnagyobb szüksége az önmagában való hitre, mert önmagát csak önmagával igazolhatja. Rendezői titka tehát az, hogy olyan drámákat szeret rendezni, amelyek nehezen rendezhetők, mert megismételhetetlenek, olyan színészekkel szeret dolgozni, akiknek önnön lehetőségeik felismerésére van szükségük, s nem „beállításokra". Rendezői érdeme pedig: az egyéniséget igazoltatja önmagával."
Bálint Tibor: „Szabó Józsefhez varrt engem a sors Öt érzem annak a rendezőnek, akinek a bőre alatt van már a könyvem, s akivel valahogy a sorsunk is megértően összenéz, ha a valóságot kell átálmodni, költői rendszerben, bölcseleti elvonatkoztatásban."
Páskándi Géza: „Szabó... Tovább

Fülszöveg

Kocsis István: „Szabó József olyan drámákat szeret rendezni, amelyek nehezen rendezhetők, azokkal a színészekkel szeret dolgozni, akik nem szeretik, ha őket „rendezgetik". Szenvedélyes keresője az egyéniségnek. Csak az hozza lázba, ami nem ismétel semmit, ami megismételhetetlen Aki olyant alkot, ami nem ismétel semmit, annak van legnagyobb szüksége az önmagában való hitre, mert önmagát csak önmagával igazolhatja. Rendezői titka tehát az, hogy olyan drámákat szeret rendezni, amelyek nehezen rendezhetők, mert megismételhetetlenek, olyan színészekkel szeret dolgozni, akiknek önnön lehetőségeik felismerésére van szükségük, s nem „beállításokra". Rendezői érdeme pedig: az egyéniséget igazoltatja önmagával."
Bálint Tibor: „Szabó Józsefhez varrt engem a sors Öt érzem annak a rendezőnek, akinek a bőre alatt van már a könyvem, s akivel valahogy a sorsunk is megértően összenéz, ha a valóságot kell átálmodni, költői rendszerben, bölcseleti elvonatkoztatásban."
Páskándi Géza: „Szabó József régi elképzelése, hogy végigrendezi a két világháború közötti és utáni hazai magyar irodalom drámáit, a legismertebbektől az elfelejtettekig. Ezt már a Tabéry-darabbal jelezte. Végre egy rendező, aki a kötelező sznobság helyett a nem kötelező kockázatot vállalja !"
Kányád i Sándor: „Ódzsa drága, boldog vagyok, hogy láttam az Ősvigasztalást. Régi hitemben erősítettél meg: Tamási nem csak egyetemes magyar, de az egyetemes emberi lélek páratlan írója Köszönet a váradiaknak, hogy sikerült ráirányítani a szemeket s a lelkeket a nagy drámaköltő egyetemes érvényű mondanivalójára. Nagyon, nagyon találó a mű dramaturgiai átigazítása és rendezése. ízlésesen valósul meg benne a népi expresszionizmus, szürrealizmus, látomásosság "
Csurka István: „Szabó József rendezéseit szeretem. Pontosság jellemzi: a megszenvedett gondolatot az önmutogatást messzire elkerülő színpadi stílusban láttatja. S hogy milyen kiváló rendező, azt nemcsak a magam darabjai kapcsán mondhatom el. Tamási Áron Ösvigasztalása is ebben a törekvésben emlékezetes. A színházi előadás megítélésében a hangsúly szerintem - abban van, hogy a rendezőnek sikerül-e a drámaíró gondolatát jól és pontosan közvetíteni. Szabó József munkáit pedig ez a gondolati pontosság jellemzi." Vissza