Színház a 19. századi képzőművészetben

Előszó

A színház a jelen, a pillanat művészete, a leginkább múlékony az összes művészet közül. Ma, a TV, a videózás korában lehetséges egy színházi előadás komplex élményének, a látványnak és a színészi játék minden összetevőjének tökéletes rögzítése. Ahogy azonban az időben visszafelé haladunk, úgy gyérülnek színész személyiségét és a színházi előadást megörökítő (auditív és vizuális) források. Kabos Gyula humora közvetlenül megnevettet, mert fennmaradt néhány filmje. Blaha Lujza énekhangját is őrzik még az 1900-as évek derekán készült pyrallemezek, de Jászai Mari hangját már nem ismerjük. Írásain és a róla szóló tanulmányokon kívül azonban őrzi művészetét tengernyi szerepes fotója. Színészfotók azonban jobbára csak az 1860-as évek vége óta állnak rendelkezésükre. A 19. század derekáig egyedül a képzőművészet, a portréfestészet és a grafika volt a színház és a színész vizuális megörökítője.
A színházi tárgyú képzőművészeti alkotások nagy részét közgyűjtemények, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár és nem utolsósorban a Magyar Színházi Intézet Színháztörténeti Múzeuma őrzik. A most megrendezésre kerülő kiállítás színészportréit, szerep- és jelenetképeit a Magyar Színházi Intézet 19. századi anyagából válogattuk. A katalógus összeállításakor felhasználtuk a Magyar Nemzeti Galéria 1981-ben megrendezett, Művészet Magyarországon 1830-1870 című kiállításán is szereplő színészábrázolások műtárgyleírását. Vissza