Szinész és közönség

Előszó

Rövid beszélgetés arról, amihez mindnyájan értünk, de egyikünk sem tudja megmondani, hogy micsoda is tulajdonképen?
Senki sem tudja hova sorolja? Ipar-e; művészet-e, csúszó-mászó-e vagy repülő lény? Reprodukáló-e vagy alkotó?
Micsoda? Vagyis: mi a csoda? mondjuk mi magyarok, mikor kérdezünk. Nos semmi egyébre ez a kérdésforma úgy rá nem illik, mint arra a csodálatos valamire, amit egy szóban : színészetnek nevezünk; mint a madarat madárnak, a gyíkot gyíknak; de láttam egy csodalény maradványát - mintha nem volna minden teremtett lény csoda - kőbányákban találják, márványlapok között, madár is, gyik is, hal is, sőt még többféle állat összetétele; csőre van és fogai, erős tollú szárnya, mely karmokban végződik, mint a denevéré, hosszú gyíklábai, a krokodiluséhoz hasonló pikkelyes teste ennek a csodalénynek és a neve úgy maradt meg a mesében: hogy sárkány.
Mióta ezt a csodalényt láttam, nem tudok menekülni a gondolatától, hogy ez a sokféléből összetett és mégis egy furcsa lény milyen nagyon emlékeztet az én pályámra. Színészet! Hányféle fogalom torlódik össze előttem ebben az egy szóban, aki egyszerre együtt látom benne mindazokat a tényezőket, melyekből áll: a józanul a földön taposó mesterember valamennyiének kezemunkájától kezdve fölfelé az iparművészetek produktumainak fölhasználásával, még följebb az alkotó művészetek valamennyiének felölelésével veszi körül tulajdonképeni lényegét, az éltető forrását, a költő művét: az Igét! Mert az Ige a színészet lényege. Vissza