Színes víz

Előszó

Művészettörténeti vizsgálódásaink során könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy a műfajok és a művészeti technikák szerepe, jelentősége koronként más és más volt: egyes eljárások, műformák időszakonként háttérbe, perifériára szorultak, hogy aztán később újra fontos feladatokat teljesítsenek, kitüntetett szerepet kapjanak, más megnyilatkozási lehetőségeket, formákat, területeket lelve új és új célkitűzések megvalósítására vállalkozzanak. Ez a hol ismeretlenségbe süllyedő, hol lappangó, hol csendesen egzisztáló, hol fontossá váló állapot igen jellemző volt a vízfestés - az akvarell, valamint a gouache és a tempera az egyik legősibb festőtechnika történetére is. Zseniális alkotók műhelyéből kikerült művek sorát említhetjük példaként a papírlapra ecsettel felhordott, áttetsző gumiarábikummal megkötött, vízben oldott festékpor segítségével megalkotott, a fehér papír és a színfoltok együtthatására alapozó, a bársonyos tónusokat, a fényben játszó, légies könnyedségű színeket - vagy a gouache és a tempera átlátszatlan foltjait - alkalmazó, megcsillogtató kompozíciókra utalva, s korszakokat jelölhetünk meg, amikor eltűntek az akvarellek, amikor felfüggesztették működésüket az akvarellfestők.
Kínai, egyiptomi emlékekre, rekvizítumokra hivatkozhatunk bizonyítandó a technika korai, az időszámításunk kezdetén történt felfedezését. Európában a középkor hosszú évszázadainak elmúlta után, Albrecht Dürer munkásságának kiteljesedéséig kell várnunk az akvarellfestés autentikus, művészi alkalmazására. Dürer vívmányainak nem volt továbbvivője: autonóm műveken csak hosszabb szünet után, a németalföldi tájfestők és az itáliai manieristák alkotásain ragyogtak fel ismét a vízben oldott színek. Velence városképfestői - Tiepolo, a Guardik -, majd a XVIII. századi angol festők és a francia romantikusok - egy kiemelkedő jelentőségű, csodálatos alkotását, Delacroix villámtól megrettent lovat ábrázoló kompozícióját nem hagyhatjuk említetlenül -, közeledve századunkhoz az impresszionisták éltetik tovább az akvarellfestés hagyományait, majd Cézanne e téren is korszakalkotó munkálkodását emelhetjük ki. A XX. század nagy művészegyéniségei közül - oly sok kimagasló fontosságú mester közül - Picasso, Chagall, Kandinszkij akvarelljeire emlékeztethetünk. Vissza