Előszó
Több, mint negyedszázados története van a magyarországi egyetemekre, főiskolákra készülő külföldi diákok magyar nyelvi előképzésének. A szervezeti kereteket kezdettől fogva a Nemzetközi Előkészítő Intézet és elődei adták. Az évenként 35-40 országból érkező hallgatóság és sok esetben a közvetítő nyelv hiánya, valamint a magyar nyelvnek a világnyelvektől, és a hallgatók anyanyelvétől való jelentős tipológiai eltérése sajátos feltételeket teremtett a nyelvoktatás számára. E sajátos feltételek között mindig különös fontosságot kellett tulajdonítanunk az alapfokú nyelvi tananyagok megalkotásának. Az intézmény fejlődésével párhuzamosan alakult ki, s egyre inkább körvonalazódott a magyar mint idegen nyelv tanításának sajátos elvi rendszere, gyakorlati módszertana, és mindezek eredményeként jöttek létre a megfelelő tananyagok.
A most megjelenő tankönyv az intézet oktatói által szerkesztett, s a tanári munkaközösség közreműködésével készült, 1968-ban bevezetett kísérleti jegyzeteket hivatott fölváltani. Feladatunk az volt, hogy az oktatói kollektíva tapasztalatait, elméleti vizsgálódásait, gyakorlati eljárásait összegezve, a kísérleti jegyzetek eredményeire támaszkodva, de egyúttal a korábbi időszak tanulságait is levonva, a jelenlegi időszak követelményei alapján új utakat keressünk, s végleges formát adjunk az intenzív bevezető tanfolyam oktatási anyagának.
I. Mi az új, hol a továbblépés a Színes magyar nyelvkönyvben, melyet az olvasó most a kezében tart?
1. E tananyag felhasználni és tükrözni kívánta azokat az eredményeket, amelyeket az utóbbi évtizedben az általános nyelvészet és különösen az alkalmazott nyelvtudomány elért.
2. A könyv — a szerzők szándéka és elképzelése szerint — egy modern elveken épülő, komplex oktatási folyamat tananyagainak gerincét képezi, melyet egyrészt a vele együtt megjelenő Munkafüzet és Ellenőrző lapok egészítenek ki, másrészt a komplex nyelvi órák anyagához csatlakozó Társalgási és Nyelvi laboratóriumi gyakorlatok tesznek majd teljessé. Mindezek célszerű és összehangolt használatát a tervek szerint Módszertani útmutató hivatott elősegíteni.
3. A Színes magyar nyelvkönyv - a hozzá kapcsolódó tananyagokkal együtt - az oktatás folyamatának valamennyi fázisát felöleli. Az volt a célunk, hogy a leckék szerkezete is kövesse az oktatási folyamat, a nyelvtanulás és a nyelvóra természetes menetét az új anyag bemutatásától és sokoldalú gyakorlásától az elsajátítás különböző fokozatain keresztül az összefoglalásig és ellenőrzésig. Szakítanunk kellett tehát a hagyományos leckefelépítéssel, s mindenekelőtt a „szövegközpontúság" gyakran hangoztatott elvére támaszkodó, de azt helytelenül értelmező gyakorlattal, amely egy hosszabb szövegből kiindulva, mintegy deduktív módon vezette be az új nyelvi jelenségeket.
Tankönyvünk leckéiben a szöveg valóban a középpontba került: helyileg és tartalmilag egyaránt, mint cél és lehetőség, de nem kiindulópont, megfejtendő rejtvény. (Az új nyelvi jelenségeket természetesen mi sem elszigetelten, hanem nagyobb egységekben: mondaton vagy mondatokon belül, funkcionális szemlélettel, „működés" közben mutatjuk be, messzemenően felhasználva ennek érdekében a vizualitást is.)
Az anyagrészek kialakult sorrendje tehát: az új nyelvtani anyag és az új lexika bemutatása - elsődleges rögzítő-bevéső gyakorlatok - olvasmány (esetleges kiegészítésekkel), részletes szószedet - szövegfeldolgozó, olvasási és fogalmazási, ill. beszédkészséget fejlesztő szintetikus gyakorlatok. Részben ezekhez kapcsolhatók, de alapvetően az otthoni, önálló, írásbeli munkát szolgálják a munkafüzeti gyakorlatok. Megvalósul tehát a nyelvoktatás módszertanának egyik általánosan elfogadott alapelve: a hallás utáni megértésnek, a szóbeli kifejezésnek, az olvasott szöveg megértésének és az írásbeli kifejezésnek a természetes sorrendje. Egyúttal eleget teszünk az ismerttől az ismeretlenhez, az egyszerűtől a bonyolult felé haladás didaktikai követelményének.
Vissza