Fülszöveg
„Soha még senkinél nem éreztem, hogy a regény objektivitásának dongáit ilyen erős líra feszítse. ( ) Ezeken a zengő lelki húrokon soha nem érezni az életrajz fahangjait: ez mind poézis. Vérző sebajlcú líra, amely az életet sírja, de azt az életet, amely itt a regényben árad, duzzad, dagadozik, sodor."
Móricz Zsigmond Kaffka Margitról
A Színek és évek (1912) lapjain egy asszony mesél az életéről, azokról a drámai változásokról, amelyek a nők módos önállót-lanságának összeomlását, az illúziók vesztét hozták magukkal. „Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat" -mondja Pórtelky Magda, aki bolondos és tragikus évek után hagyja maga mögött az asszonysorsok több évszázados programját: „egy férfival mindent el lehet érni, őáltaluk el lehet jutni mindenhez".
A Hangyaboly (1917) zárdába szorított világát viharos érzéki feszültség jellemzi: elfojtott sóvárgás, titkos vágyakozások és kölcsönös féltékenységek az egyneműek zárt közösségében. Kaffka...
Tovább
Fülszöveg
„Soha még senkinél nem éreztem, hogy a regény objektivitásának dongáit ilyen erős líra feszítse. ( ) Ezeken a zengő lelki húrokon soha nem érezni az életrajz fahangjait: ez mind poézis. Vérző sebajlcú líra, amely az életet sírja, de azt az életet, amely itt a regényben árad, duzzad, dagadozik, sodor."
Móricz Zsigmond Kaffka Margitról
A Színek és évek (1912) lapjain egy asszony mesél az életéről, azokról a drámai változásokról, amelyek a nők módos önállót-lanságának összeomlását, az illúziók vesztét hozták magukkal. „Mint valami idegen, tarka képeskönyvet, úgy forgatom, lapozgatom néha a múltamat" -mondja Pórtelky Magda, aki bolondos és tragikus évek után hagyja maga mögött az asszonysorsok több évszázados programját: „egy férfival mindent el lehet érni, őáltaluk el lehet jutni mindenhez".
A Hangyaboly (1917) zárdába szorított világát viharos érzéki feszültség jellemzi: elfojtott sóvárgás, titkos vágyakozások és kölcsönös féltékenységek az egyneműek zárt közösségében. Kaffka Margit a női lét kérdéseit a maga korában botrányos nyíltsággal - és máig érvényes éleslátással ábrázolja.
„A folyosó a zárdában az, ami a világban az utca! Aki szükségtelenül és sokat jár a folyosóra, arról tudni lehet, hogy nem ok nélkül teszi: az olyan itt, jól jegyezzétek meg, mint akit odakünn >»utcalány«-nak neveznek!"
Vissza