Előszó
Ez az írás nem irodalmi mű. Nem akar az lenni és nem
is tud az lenni.
Keserves életet leélt generáció egyik öregje - most már
higgyétek el, hogy az - valós élményeinek vetülete. Valós -
amennyi fikció beleépült, annyinak lenni kell, hiszen a leg-
finomabb bélszín is csak a worcesíer mártással együtt él-
vezhető.
Ami bennem munkált, el kellett mondanom. Töredezett,
változó ritmusú és színvonalú, megélt, szemléletformáló
élmények, impulzusok tükre. Tehetséges íróember tollán
életregénnyé formálódhatott volna. Tőlem az áttételes
fogalmi gondolkodás, a transzcendentáló leképezés képes-
sége messze van.
Mérnök vagyok.
Egy tanulságom legyen közös kincsünk, bármi is van itt
e sorokban és e sorok között:
az élet szép, élni érdemes! Az emberek jók, mégha sokan
rosszá is lesznek.
A Gens Humana győzelemre született és nem vereségre.
Olvassátok Nektek szól csak, szeretteimnek, barátaimnak,
azoknak, akiknek tanulságaimat köszönhetem.
Köszönöm Katámnak és Tamáskámnak, akik segítsége
nélkül a vaksi Papa mondanivalója nem öltött volna formát.
Köszönöm Móninak és Balázsnak, hogy könyvet faragtak
a laza lapokból.
Budapest, 2003 ősze
Vissza