Fülszöveg
„Mégis, mit szeretett Szindbád?
Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.
A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.
Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.
A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovar művésznőj ének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott.
Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.
Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú, sokgyermekes nőknek szerelmet vallani, hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen, zegzugos utcán kis ablakokon bekandikálni, hogy vajon mi történik az éji mécses világítása mellett.
Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó...
Tovább
Fülszöveg
„Mégis, mit szeretett Szindbád?
Szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást.
A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.
Az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, ahol majd egyszer meggyilkolja azt a nőt, kit legjobban szeretett.
A melankolikus kocsiutat, hegyek között, és a vándorcirkusz-társaság lovar művésznőj ének mosolyát, amelyet az elküldött virágcsokrokért kapott.
Szerette a harisnyát kötő idős asszonyok sírvirágszagú meséit régi szerelmeikről és a hazugságokat, amelyeket egy zárdanövendéknek mondhat el a vasúti kocsi folyosóján.
Szeretett felvidéki városokban sohasem látott, polgári ártatlanságú, sokgyermekes nőknek szerelmet vallani, hirtelen tovább utazni, és havas éjszaka, néptelen, zegzugos utcán kis ablakokon bekandikálni, hogy vajon mi történik az éji mécses világítása mellett.
Szeretett kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat és simogatásokat. Szeretett alvó fiatal leányok álmában előjönni, és az álarcosbálon a tévedt nőt hercegasszony módjára körüludvarolta, a finomtalan kézhez verset mondott."
Krúdy kedvenc alakja, Szindbád — aki a magyar irodalom ikonikus figurája is egyben — olyan művészeket ihletett meg, mint Má-rai Sándor (akinek Szindhád hazamegy című regénye igazi stílusbravúr), vagy gondolhatunk Huszárik Zoltán SzÍTidbádjára, a magyar filmtörténet klasszikusára is, Latinovits Zoltán felejthetetlen alakításával.
A Hajós utazásai során nemcsak egy letűnt világ alakjai, fogadósnék, parasztlányok, főpincérek vagy műlovarnők elevenednek meg, hanem Krúdy kedves tájai, a Nyírség és a Felvidék is. Krúdy stílusa kapcsán sokszor említik a szecessziós mondatindákat, a meghökkentő asszociációkat, az impresszionizmust és az elvágyódást. Mégis talán Krúdy kortársa, Schöpflin Aladár sorai a legtalá-lóbbak:
„A Tegnapok ködlovagjai egyik könyvének címe. 0 maga volt a vezér a ködlovagok között. írásaiból következtetve mindig valami finom köd volt a gondolatain - ismerik ezt azok, akik alkoholmámorból ébredve néznek körül a világban."
Vissza