Szin/tézis/Próba

Előszó

A Szin/tézis)próba című kiállításon hat fiatal művész programszerűen lép fel együtt. Közös törekvésük egyik lényeges elemét mutatja a cím: a neoavantgarde művészi lehetőségeinek - a művészet önreflexiójának - és a hagyományos, látványon alapuló, zárt műalkotásnak a szintézisét próbálják megteremteni. Műveik alapeleme a tárgyi világ erőteljes, kézzelfogható ábrázolása. Természetesen azonban sohasem egyszerű látványról van szó, s ez nemcsak az általánosítás igénye miatt érvényes, hanem mert minden mű több rétegből áll, melyeket a montázs eszközével kapcsolnak össze. Egyaránt alkalmaznak síkbeli, térbeli és tárgymontázst. Lényeges kifejezőeszközük a motívumok, anyagok, tárgyak összekapcsolása, rímeltetése vagy éppen ütköztetése. A montázs azonban nemcsak amiatt fontos számunkra, mert többféle tartalom sűrítését és kontrasztját teszi lehetővé, hanem mert az időt is a művek lényegi elemévé teszi. A bemontírozott fotó vagy fotószerű részlet egy a kép készülténél régebben rögzített mozzanatot képvisel, szintén "tárgy", már emlékké vált esemény. Ez lehet az egyéni élet - közelebbi múltat idéző eseménye, mint Záborszky Gábor sok képén, vagy néha Fehér László esetében, de történelmi esemény vagy személyek felidézője is, mint Romvári János, Zrínyifalvy Gábor vagy Barabás Márton egyes munkáin. De hangsúlyozhatja, éppen ellenkezőleg a Föld távoli pontjain lezajló események egyidejűségét is - ez a probléma különösen Romvárit foglalkoztatja. A képek, térgrafikák és tárgymontázsok témája nemcsak az adott mű tárgya, hanem maga az emlékezés, felidézés, illetve rádöbbenés az események szimultaneitására, arra a folyamatra, ahogy a tömegkommunikáció eszközei rögzítik a jelenségeket és közel hozzák a távoli eseményeket. Vissza